Exobolygó légköri változásait észlelték
A HD189733b jelű exobolygó a Jupiterhez hasonló gázóriás, de 14 százalékkal nagyobb méretű és tömegű annál. Az exobolygó mindössze ötmillió kilométerre van a csillagától, azaz csaknem harmicszor közelebb, mint a mi Földünk a Naphoz, és mindössze 2,2 nap alatt kerüli meg azt; a bolygó tehát az úgynevezett forró Jupiterek csoportjába tartozik. A Hubble Űrtávcső megfigyelései alapján a légkör hőmérséklete meghaladja az 1000 Celsius fokot, és az elsődleges feltevések szerint a csillag közelsége miatt fokozatosan kifújódik a bolygó közvetlen gravitációs teréből.
A rendszer mindössze 63 fényévre van tőlünk, elég közel ahhoz, hogy a légkör szökését előidéző folyamatokat tanulmányozni lehessen. A HD189733b periodikusan elhalad csillaga előtt, ami lehetővé teszi a bolygó atmoszférájának vizsgálatát. Amikor egy ilyen tranzit megtörténik, némi csillagfény halad át a bolygó légkörén, így az összetétele és az esetleges változások vizsgálhatóvá válnak.
2010 áprilisában egy francia és amerikai kutatók által vezetett csoport tagjai a Hubble Űrtávcsővel követték végig a távoli planéta egyik tranzitját, azonban a várakozásokkal ellentétben nem detektáltak légkörre utaló jeleket. 2011 szeptemberében, egy újabb megfigyelés során azonban a szakemberek bizonyítékot találtak arra, hogy a bolygóról gáz szökik el. A mérési eredmények azt mutatták, hogy a tranzit során másodpercenként legalább 1000 tonna gáz hagyta el az atmoszférát; a hidrogénatomok több mint 480 000 kilométeres óránkénti sebességgel szöktek el a bolygó légköréből.
Mivel a közeli csillag röntgen- és extrém UV-sugárzása fűti a bolygó légkörét, és valószínűleg ez az intenzív anyagkiáramlás oka. A kutatók a Swift-űrszonda röntgendetektorával is vizsgálták a HD189733 környezetét. 2011. szeptember 7-én, mindössze nyolc órával az előrejelzett tranzit előtt a Swift egy erőteljes fler kialakulását észlelte. A csillag röntgentartományban alapvetően is intenzíven sugároz – a röntgenforrás a Napnál is erősebb volt –, de a fler időpontjában a normál sugárzásmennyiséghez képest 3,6-szoros felfényesedés volt tapasztalható.
Mivel a bolygó nagyon közel kering csillagához és nagyon nagy méretű, jóval több röntgensugárzás éri egy-egy intenzív kitörés esetén, mint a Földet: a számítások szerint a besugárzások aránya akár milliós nagyságrendű is lehet.