További Űrkutatás cikkek
Három és fél évtizeden át csak pár tucatnyi kiválasztott tudós és magas rangú NASA-tisztségviselő láthatta az Apollo 15, 16 és 17 Holdon készült fotóit. Az űrkutatás történetének negyedik, ötödik és hatodik (egyben máig utolsó) holdraszállásán készült több tízezer fotó eredeti negatívjai a NASA széfjeiben, -18 Celsius-fokra hűtve pihennek '71-'72 óta.
A csillagászok csak gyenge minőségű másolatokat használhattak tudományos munkára, a nagyközönség pedig egyáltalán nem láthatta őket. (Többek között emiatt terjedhettek el a máig népszerű összeesküvés-elméletek arról, hogy a holdraszállások valójában nem történtek meg, a Földön rendezte meg őket az amerikai kormány, hogy átverje az egész világot.)
36 ezer fotó, ötezer dpi-vel
A NASA és az Arizona State University egyetem közös programjában most felolvasztják az archívumot, és a filmekről speciális szkennerekkel extra nagy felbontású digitális másolatokat készítenek.
Összesen több mint 36 ezer fotót érint a projekt: húszezer Hasselblad technikával készült a felszínen, tízezer Hold körüli pályán keringve, 4600 panorámakép, és 600 hagyománmyos, 35 mm-es filmre rögzített fekete-fehér fotó. A filmeket 48 óra alatt olvasztják fel, majd a speciálisan erre a feladatra fejlesztett szkennerekbe kerülnek, amelyek milliméterenként 200 pixel felbontással készítenek róluk digitális másolatot (ez kicsivel több mint 5000 dpi felbontást jelent - összehasonlításként a nyomdászat általában 300 dpi-t használ).
A fekete-fehér fotókat 16 ezer szürkeárnyalatban rögzíti a rendszer, a színeseket pedig 48 bites színmélységben (ez bőven több színárnyalatot jelent, mint amennyit az emberi szem képes megkülönböztetni). A szkennelés három évig fog tartani (egyelőre az első elkészült digitális kép tölthető le az arizonai egyetem weboldaláról), a panorámaképek darabja akár 12 gigabájt méretű is lehet.
Holdtérkép készül
Mire a projekt véget ér, a Holdról készülő fotók gyártásába beszáll a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter szondája is, ami 2008 őszén indul, és a Hold körül keringve három kamerával félméteres felbontású képeket készít a felszínről. Ezek felhasználásával később részletes Hold-térkép készül, ami megkönnyíti az eljövendő holdraszállások tervezését is.
Armstrongéknak az első holdraszálláskor addig kellett megfelelő leszállóhelyet keresniük, míg a navigációs rakétáknak már csak néhány másodpercre elegendő üzemanyaga maradt, az eredetileg tervezett hely ugyanis alkalmatlan volt a landolásra.