Gusztáv
-8 °C
-1 °C

Soha nem látott képek a Szaturnuszról

2007.03.02. 10:42
Eddig még soha nem látott fényképek tárultak az űrkutatók elé a Szaturnusz gyűrűrendszeréről. A felvételeket az óriásbolygó körül keringő Cassini űrszonda küldte el a Földre.

Évek óta vártak a tudósok azokra a fényképekre, amelyeket az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) csütörtökön hozott nyilvánosságra. A Szaturnuszról készült fényképek és videofelvételek ezért különlegesek, mert a Cassini űrszonda nem az égitest oldalánál, hanem felső és alsó részénél haladt el a készítésük közben. Carolyn Porco, az űrszonda optikai berendezéseinek működéséért felelős tudományos vezető szerint a képek lélegzetelállítóak, a Szaturnusz gyűrűrendszere leginkább egy hatalmas rézérmére hasonlít.


Katt!

Az űrszonda 1997-ben indult útjára, és az űrkutatás történetében eddig a Cassini az egyetlen űreszköz, amely kizárólag a Szaturnuszt és környezetét kutatja. A szonda 2004. július 1-jén állt a gyűrűs bolygó körüli pályára. Az amerikai űrszonda magával szállította a Huygens nevű európai leszállóegységet, amely a Cassiniról leválva 2005. január 14-én leereszkedett a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra. Ennek az égitestnek a Naprendszer többi holdjával ellentétben szokatlanul sűrű légköre van, felszínét pedig metántengerek és -folyók is borítják.

Fél évvel ezelőtt a Cassini a Titán északi sarkkörénél sötét tavakat észlelt, amelyekben - mivel a Szaturnusz jéghideg holdján mínusz 180 Celsius fokos a hőmérséklet - folyékony metán és etán fortyoghat. Valószínűleg ezekből származik a Titán légkörében kavargó szénhidrogén-szmog. Amikor tavaly áprilisban négy miniatűr holdat fedeztek fel a Szaturnusz egyik nagy gyűrűjében, akkor arra kezdtek el gyanakodni a Nasa szakértői, hogy a Szaturnusz gyűrűrendszere valószínűleg egy kozmikus ütközés eredményeként jött létre. Egykor üstökös vagy aszteroida ütközhetett az óriásbolygó egyik jeges holdjának, összezúzva azt, és így keletkezett a sok törmelék.

A most nyilvánosságra hozott felvétel akkor készült, amikor a Cassini a gyűrűre merőlegesen haladt. A film elején a gyűrűk napsütötte oldala látható, majd egy pillanatra eltűnik a gyűrű, és végül láthatóvá válik az árnyékos oldal. Eredetileg egyébként csak 34 kép állt a tudósok rendelkezésére, ezeket egészítették ki extra képkockákkal, hogy folytonos filmet kapjanak.