Az Európai Űrügynökség (ESA) modulját az amerikai Atlantis űrrepülőgép jutatta el az Föld körül mintegy 350 kilométer magasságban keringő ISS-re.
A két űrhajós miután szemrevételezte a Columbus belsejét, és mindent rendben talált, visszatért az űrbázisra, hogy társaikkal folytassa a kutatómodul beüzemelésével kapcsolatos munkákat.
Azzal, hogy elhelyezték az ESA első részegységét az űrállomáson, az európai űrkutatási hivatal is egyenrangú partnere lett az amerikai és orosz űrhatóságoknak az ISS építése, üzemeltetése, illetve az űrállomás tudományos és gazdasági felhasználása terén.
A 10 tonna tömegű, hét méter hosszú és négy és fél méter széles henger alakú kutatómodulban három űrhajós fér el, s így elvileg megnövelhető az ISS-en huzamosabb időn át dolgozó asztronauták száma.
A megerősödött európai részvételt mutatja, hogy Eyharts nem tér vissza társaival néhány nap múlva az Atlantis fedélzetén a Földre, hanem az amerikai Daniel Tanit váltva mintegy hat hónapra az űrállomáson marad, amelyen az állandó legénység orosz-amerikai összetétele így kibővül egy európai - jelen esetben - francia űrhajóssal. Eyharts ideje java részét a Columbusban fogja eltölteni.
Az európai kutatómodul élettartamát 10 évre tervezték, s ez idő alatt mindegy 500 tudományos kísérletet végeznek majd a modulban. Ezek között szerepel majd a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézete Űrkutató Csoportja által kifejlesztett kísérletsorozat is, amely feladata az űrhajósokat érintő agyi területi zavarok vizsgálata, valamint a térbeli tájékozódás súlytalanságbeli változásának megfigyelése lesz.