A Deep Impact révén értékes információkkal gazdagodtunk az üstökösök tulajdonságairól. Az űrügynökség nemrég a küldetés meghosszabbítása mellett döntött: az új úticél a Hartley 2-üstökös, amit a szonda a tervek szerint 2010 októberében közelít meg.
A NASA illetékesei azonban az utazás során sem hagyják feladat nélkül a szondájukat - jelentette a hírek.csillagászat.hu portál. Az űreszköz öt közeli csillagot vizsgál meg útközben, hogy a már korábban felfedezett forró Jupiter típusú bolygók mellett további kísérőket mutasson ki körülöttük. A szonda célja elsődlegesen a már ismert gázóriások csillaguk előtti átvonulásainak megfigyelése. Ehhez a központi égitest fényében időszakosan bekövetkező, kis mértékű (legfeljebb egy-két százaléknyi) csökkenést kell kikimutatni, lehetőleg minél több alkalommal.
Bár közvetlenül csak óriásbolygók jelenlétét lehet kimutatni a szonda méréseiből, az adott rendszerben esetleg létező kisebb bolygók is detektálhatók az óriás mérhető fedéseinek időbeli előre-hátra csúszásaiból. Az effektus oka, hogy a kisebb bolygók gravitációja hatással van a megfigyelt planéta pályájára, így a fénygörbéken a fedési időpontok csekély mértékű, ám elegendően hosszú adatsorból már kimutatható eltolódásokat szenvedhetnek.
A csillaguk előtt átvonuló óriásbolygóknál a kísérő égitestek légköréről is kaphatunk információkat. Ehhez a rendszerről különböző keringési fázisokban kell színképfelvételt készíteni: egyszer bolygóátvonuláskor (mikor a csillag és a bolygó együttes spektrumát látjuk), egyszer pedig akkor, mikor a bolygó a csillag mögött van (ekkor csak a csillag színképe figyelhető meg). A spektrumok különbségéből a bolygólégkör alkotóelemeire lehet következtetni.
A kiterjesztett küldetést át is keresztelték, mostantól EPOXI néven folytatódik tovább. A mozaikszó a két új projekt, a bolygótranzit-vizsgálatok (Extrasolar Planet Observations and Characterization, EPOCH), illetve a további üstökösvizsgálatok (Deep Impact Extended Investigation, DIXI) betűszavainak összeolvadásából keletkezett.