Pulzárok igazolják Einsteint

A csillagászok azonnal felismerték a felfedezés jelentőségét, mivel ez a két neutroncsillag mindössze 800 ezer kilométerre, vagyis a Föld-Hold távolság mintegy kétszeresére van egymástól. Az 1,3 naptömegű csillagok nyaktörő sebességgel, óránként több mint egymillió kilométert megtéve köröznek közös tömegközéppontjuk körül. A keringési idejük így 2,4 óra.

Az általános relativitáselmélet azt jósolja, hogy ilyen közelségben keringő csillagok gravitációs hullámokat vetnek, vagyis összegyűrik a téridő szövetét. Ennek során egyre veszítenek a keringési energiából, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Összeesik a pálya

Ausztráliában, Németországban, az USA-ban és Angliában végzett megfigyelések alapján a pulzárrendszer pontosan ezt teszi, a keringési pályák átmérője naponta 7 milliméterrel csökken, idézte a Skyandtelescope.com a megfigyelésekben részt vevő Michael Kramer, a Manchester egyetem csillagászának szavait.

1993-ban Joseph Taylor és Russell Hulse megosztott fizikai Nobel-díjat kapott egy másik kettős csillagrendszer felfedezéséért, amelyen hasonló hatások jelentkeztek. A J0737-3039 keringési ideje viszont alig harmada a Taylor-Hulse rendszernek, vagyis az előbbin a relativisztikus hatások könnyebben megfigyelhetők.

A most felfedezett kettős pulzárnál ráadásul az elliptikus pálya iránya évente mintegy 17 fokkal eltérül, köszönhetően az általános relativitáselmélet által előre jelzett térgörbületnek. A nemzetközi kutatócsoport a kettős pulzár keringési pályájában további változást is észlelt.

Magától elforog

A periastron, vagyis a két égitest között legközelebbi megközelítés pontja évente 17 fokot vándorol, ez pedig a valaha megfigyelt legmagasabb érték. Négyszerese a Taylor-Hulse rendszerben regisztrált értéknek, és 140 ezerszer nagyobb, mint a Merkúr Nap körüli pályájának változása.

A kutatók az általános relativitáselmélet egyik legfurcsább előrejelzésének, a nagy tömegű objektum közelében lelassuló idő jeleit is felfedezni vélik. Amikor az egyik pulzár megközelíti a párja intenzív gravitációs mezejét, a keringési ideje 0,38 milliszekundummal lelassulni látszik.

Elhalkul az idő

További megfigyelések alátámasztják Einstein jóslatát a nagy tömegek téridőt hajlító hatására. Amikor az egyik pulzár elhalad a másik mögött, a jele pedig a Föld felé tartva áthalad annak meghajlított környezetén, a jel megérkezése normálisnál 90 mikroszekundummal később történik.

A kérdéses jelenséget már egy sor pulzárnál megfigyelték, viszont a rálátás egyiknél sem volt ilyen közel a keringési síkhoz. Ez a kettős pulzár a jelek szerint érdekes gravitációs tesztek alanya lehet, jelentette ki Scott M. Ransom, az amerikai National Radio Astronomy Observatory munkatársa.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!