Iván
8 °C
22 °C

Tizenkét új exobolygót találtak

2008.04.07. 09:39
A SuperWASP felmérés az elmúlt hat hónap alatt tíz új fedési exobolygót fedezett fel, s ezzel a jelenleg legsikeresebb kistávcsöves bolygókereső projektté vált. Közben a CoRoT űrtávcső is talált két fedési bolygót – írja a hirek.csillagaszat.hu.

Egy új bejelentés szerint az Egyesült Királyság több egyetemének közös vállalkozásaként üzemeltetett SuperWASP (Wide Area Search for Planets) projekt keretében az utóbbi hat hónap során 10 új fedési exobolygót fedeztek fel, így 15-re növelték az általuk talált ilyen típusú, Naprendszeren kívüli planéták számát. Ezzel ebben a nemes versengésben megelőzték a Bakos Gáspár által vezetett HAT exobolygó-keresési projektet, ami eddig 7 találattal állt az első helyen. A WASP projekt nagyon hasonlóan működik a HAT projekthez, mind az általuk használt eszközök, mind a módszerek tekintetében: kis átmérőjű objektívekkel rengeteg csillag fotometriai felmérését végzik el automatikusan, majd a mintából szintén automatikusan kiszűrt gyanús objektumokat nagyobb távcsövekkel, célzott megfigyelésekkel vizsgálják tovább, megerősítve vagy elvetve a vizsgált csillag körüli bolygó létezését.

A WASP projekt keretében az utóbbi fél esztendő során felfedezett 10 új fedési exobolygó, illetve a Nap-Jupiter rendszer pályaviszonyainak sematikus képe. [kép: SuperWASP]

A SuperWASP projekt két, teljesen automatikus üzemmódban dolgozó kamerarendszert használ, az egyik La Palma szigetén az Isaac Newton teleszkópok (Isaac Newton Group of telescopes, ING) mellett, a másik pedig Dél-Afrikában (South African Astronomical Observatory, SAAO, Sutherland) működik, így a megfigyelésekkel az egész égboltot lefedik. Mindkét bázison nyolc darab nagylátószögű kamerából álló robotteleszkóp figyeli folyamatosan a csillagokat, s keresi az előttük áthaladó bolygókísérők okozta csekély, a sok millió vizsgált napból csak néhány esetében bekövetkező fénycsökkenés nyomait. A közel 300 jelenleg ismert exobolygó közül 45 fedési exobolygó, ebből a 2004-es start óta a SuperWASP keretében 15-öt találtak. Közülük a legkisebb fél, míg a legnagyobb 8,3 jupitertömegű. Találhatók köztük egészen extrém paraméterekkel rendelkezők is, például a WASP-12B katalógusjelű keringési periódusa mindössze 1,1 nap. A bolygó olyan közel kering csillagához, hogy a nappali oldalának hőmérséklete eléri a 2300 fokot is. A 10 új bolygó felfedezését a Royal Astronomical Society 2008-as éves ülésén jelentették be április 1-jén.

A SuperWASP projekt nyolc kisméretű kamerából álló észlelőrendszere. [kép: David Anderson]

Közben új hírek érkeztek a CoRoT (Convection, Rotation and planetary Transits) műholdról is. A 2006 decemberében felbocsátott fotometriai űrtávcső egyik észlelési programja szintén a fedési exobolygók keresése. A megfigyelések során eddig két exobolygót fedeztek fel. A projekt gárdája az ezzel kapcsolatos eredményeket foglalta össze három cikkben, melyek az Astronomy & Astrophysics című folyóiratban fognak megjelenni. Az első planéta egy Naphoz méretében és tömegében is nagyon hasonló csillag körül kering. A bolygó mérete körülbelül másfélszerese a Jupiterének, tömege pedig majdnem pontosan akkora, mint Naprendszerünk óriásának, így sűrűsége mindössze 0,4 g/cm3. A CoRoT-Exo-1b mindössze 1,5 nap alatt kerüli meg a sárga törpecsillagot.

A CoRoT-Exo-2b központi csillagának fénygörbéje a csillagfoltoknak köszönhetően jól látható rotációs modulációval. Az éles, rövid elhalványodások a bolygó átvonulásait jelzik. [CoRoT projekt]

A második, CoRoT által felfedezett exobolygó központi csillaga szintén hasonló a Naphoz, annál kicsit kisebb és hidegebb, de sokkal aktívabb. A Földtől körülbelül 800 fényévre található és a Serpens Cauda csillagképben figyelhető meg. A CoRoT-Exo-2b szintén óriásbolygó, mérete 1,4-szerese, tömege pedig 3,3-szerese a Jupiterének, így sűrűsége körülbelül 1,3 g/cm3. Szintén központi csillagához nagyon közeli pályán mozog, keringési periódusa 1,74 nap. A 140 napot és 78 átvonulást átfogó fénygörbe nem csak a bolygóról, de a csillagról és a felszínén jelentkező foltokról is szolgáltat információt. Látható benne például egy periodikus moduláció, ami valószínűleg a forgási sebesség egyenlítőtől a pólusok irányában történő változásáról tanúskodik.

A bolygók paramétereinek meghatározásához természetesen nem csak a műhold méréseit használták fel, hanem földi teleszkópokkal végzett radiális-sebesség méréseket is, melyek az ESO La Silla Obszervatóriumában az 1,2 méteres Swiss teleszkópra szerelt CORALIE és a 3,6 méteres távcsövön üzemelő HARPS, illetve a Haute Provance Obszervatórium 1,93 méteres távcsövén dolgozó SOPHIE spektrográfokkal készültek.