William Herschel német származású angol csillagász 1788-ban fedezte fel az NGC 5907 katalógusszámú galaxist, ami egy éléről látszó csillagváros mintegy 40 millió fényév távolságban, a Sárkány csillagképben. David Martínez-Delgado (IAC) és munkatársai hosszú expozíciós idejű képeket készítettek a galaxisról - a felvételeken páratlan részletességgel tárulnak fel a csillagáramok bonyolult hurkai. A gyönyörű íves szerkezet egy nagyjából 4 milliárd évvel ezelőtti galaxisütközés nyoma, amely során az NGC 5907 egy kisebb galaxist szétszakított és bekebelezett.
A rendkívüli felfedezés alátámasztja azt a kozmológiai elképzelést, amely szerint a nagy spirálgalaxisok, köztük a Tejútrendszer is, kisebb galaxisok bekebelezésével alakultak ki. Az a tény, hogy az NGC 5907 köré csavarodott, halószerű csillagáramot képesek vagyunk detektálni több milliárd évvel a keletkezése után, valószínűsíti, hogy a világegyetem közelebbi térségeiben máshol is rábukkanhatunk a galaxisok hierarchikus kialakulásának fosszíliáira.
A kutatócsoport számítógépes szimulációt is készített a képen látható szerkezet kialakulásáról, amely ezen a linken tekinthető meg. Eredményeik szerint az észlelt árapályszerkezet jól leírható egy egyszeri ütközéssel. A bekebelezett törpegalaxis tömegének nagy részét csillagok, csillaghalmazok és sötét anyag formájában veszítette el, amelyek azután kidobódtak jól meghatározott irányok mentén. A széttépett galaxis főbb alkotórészeit (korong, központi dudor) nem találták meg, amiből a csillagászok arra következtettek, hogy azok teljesen megsemmisültek a kozmikus kataklizmában. Maga a csillagáram nagyon nehezen detektálható, mivel roppant alacsony benne a csillagsűrűség.
Korábban a tudósok úgy vélték, hogy az NGC 5907 viszonylag elszigetelt galaxis, minimális kölcsönhatásban más csillagvárosokkal. A kiterjed árapálycsóva jelenléte megkérdőjelezi ezt és arra utal, hogy az elnyelt galaxis gravitációs zavarai okozták az NGC 5907 korongjának a képen is jól látható elhajlását.