További Űrkutatás cikkek
Amerikai kutatók laboratóriumi kísérletekben szimulálták a napszél hatásait a Hold felszínét borító finom porra. Az elektromosan feltöltődő szemcsék jelentősen megnehezíthetik a jövő holdi űrhajósainak életét, írta a Magyar Csillagászati Egyesület híroldala.
A NASA huntsville-i laboratóriumában (NSSTC) Mian Abbas és munkatársai a holdpor elektrosztatikus feltöltődésének hatásait tanulmányozták. Eredményeik egyben felhívják a figyelmet a jövő holdfelszíni expedíciói számára: a tervezett automatikus űreszközök munkájánál és az emberes küldetéseknél egyaránt figyelembe kell venni a holdpor kellemetlen tulajdonságait, írja az MCSE csillagászati portálja.
Holdkór, holdpor
Az égi kísérőnk felszínét borító por kutatása azért került most a figyelem központjába, mert a jelenlegi tervek szerint a NASA 2018-ban felújítja az emberes holdprogramot, majd állandó holdbázis is létesülne. Emellett más országok hosszabb távú űrkutatási terveiben is szerepel az űrhajósok Holdra küldése (Kína, Oroszország, India, Japán, esetleg európaiak is). Az emberes holdexpedíciókat megelőzően holdfelszíni robotjárművek és egyéb eszközök kutatják majd a Hold felszínét. A holdpor azonban mindenütt jelen van és sok kellemetlenséget okozhat, főleg ha elektromosan töltött, mert így mindenhová behatolhat és megtapadhat. Mechanikai és elektromos meghibásodásokat okozhat az eszközökben és beszennyezheti magát az űrruhát is. Az űrjárművekbe, zárt terű, belsejükben űrruha nélküli utazást lehetővé tevő holdjárókba, valamint a holdbázis belsejébe minden óvintézkedés és tisztítás ellenére bekerülhet a holdpor, amely aztán az emberek szervezetébe többféle módon is bejuthat. Ott az éles peremű és roncsoló hatású, esetleg toxikus por súlyos egészségkárosodást okozhat, mert parányi, mikronnál is kisebb méretű szemcséi mindenhová behatolhatnak.
Míg a Földet magnetoszférája és vastag légköre hatékonyan megvédi a Napból és a világűrből érkező részecske- és elektromágneses sugárzástól, addig a Hold lényegében teljesen védtelen, mivel sem légköre, sem jelentős mágneses tere nincs. Így aztán a Nap ultraibolya sugárzása, valamint a napszél és a koronakitörések által szállított töltött részecskék akadálytalanul elérhetik égi kísérőnk felszínét, amelynek Nap felöli oldala szinte fürdik a forró napszélben. Ezen az oldalon az ultraibolya sugárzás és a napszél töltött részecskéinek hatására a holdfelszín anyagából elektronok lépnek ki, így a felszínt borító poranyag pozítív elektromos töltésűvé válik. A Hold felszínének éjszakai oldalán viszont csak "lecsapódnak" a napszél örvényei által odaszállított elektronok, így negatív töltésűvé válik a felszín.
Elektronokkal bombáztak
A huntsville-i laboratórium vákuumkamrájában már 2005-ben elkezdték a kísérleteket az Apollo holdexpedíciók által Földre hozott holdporral: lézerfénnyel világították meg a szemcséket, majd a fényelektromos hatásra elektromosan feltöltődött port vizsgálták. A kutatók már akkor figyelmeztettek a holdpor esetleges káros tulajdonságaira. A legújabb kísérletekben a napszél töltött részecskéit imitálva elektronokkal bombázták a pormintát és így váltották ki elektromos feltöltődését. Amint az várható is volt, a por felemelkedett a felszínről és lebegett (ez az elektrosztatikus levitáció jelensége), majd elektronmikroszkóppal vizsgálták, hiszen mikronos vagy mikronnál is kisebb méretű porszemcsék is bőven voltak a mintában.
A mostani laboratóriumi vizsgálatok legmeglepőbb és legfontosabb eredménye az, hogy az elektromos feltöltődésnek más lesz a következménye az egyedülálló kis porszemcsék (mikronos vagy annál kisebbek) esetében, mint az eredetileg is összetapadt, csomókban lévő nagyobb porszemcse-halmazoknál, poraggregátumoknál. A kicsi, magányos szemcsék sokkal könnyebben és nagyobb mértékben képesek feltöltődni, azaz könnyebben rátapadhatnak az űreszközökre, űrruhára és behatolhatnak a legrejtettebb zugokba is. A megtapadásukat segíthetik a kiálló, éles peremek tárgyakon. A porszemcsék a méretüktől, alakjuktól, kémiai összetételüktől, belső szerkezetüktől, valamint a feltöltő folyamattól függően (UV sugárzás, pozitív vagy negatív részecskeáram) különböző módon és mértékben töltődhetnek fel. A folyamat részleteinek tisztázására a NASA laboratóriumaiban további vizsgálatokat terveznek, ám maguk a kutatók is megjegyzik, hogy a szimulációs kísérletek eredményei nem feltétlenül fedik le teljes mértékben a holdpor saját környezetében mutatott viselkedését - a majdani expedícióknak adott esetben fel kell készülniük meglepő hatásokra is.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
