További Űrkutatás cikkek
A Holmes-üstökös 1892. november 5-i felfedezését az akkori, rendkívül nagy kitörése tette lehetővé. Utána lassan halványodott, de az aktivitása nem szűnt meg: a felfedezését követő 73. napon ismét kivételesen nagy kitörést produkált. Összehasonlítva a Holmes 115 évvel ezelőtti viselkedését a 2007-es kitöréssel, elképzelhető, hogy a következő néhány hétben ismét felfényesedik az október vége óta szabad szemmel is látszó objektum.
Az 1892-es és 2007-es első szuperkitörés alkalmával a kóma mérete a Jupiter, illetve a Nap méretét is meghaladta, vagyis 1,2 millió km-nél is nagyobb átmérőjűre hízva nagyon fényes maradt több hétig - írja a hírek.csillagászat.hu portál. 1892-ben a 3,3 millió kilométeres átmérőt is elérte a kóma külső burka. Hasonló kómanövekedés történt az üstökös mostani, 2007. október 23-24-én kezdődött kitörésekor is. Az 1892-es és 2007-es megfigyelések egyaránt nagy mennyiségű porszemcse jelenlétét mutatták ki a kómában, melyben a gázanyag mennyisége eltörpült a porhoz képest.
Ezzel szemben az 1893. januári kitörés nem elsősorban a kóma méretnövekedésével együttjáró kitörési aktivitás volt, hanem az ún. centrális kondenzáció rendkívül nagy és hirtelen fényességnövekedése. A centrális kondenzáció a kóma központi sűrűsödése, amelyen belül van a földi távcsövekkel nem látszó valódi mag.
Az üstökös 2007. iktóberi kitörése a Hegyháti Csillagvizsgáló felvételén
A Holmes-üstökös 1892/93-as kitöréseikor a porkóma színképét többen is megfigyelték, többek között Konkoly Thege Miklós is Ógyalláról. Hasonlóan 2007-hez, a kóma akkor is főleg folytonos színképet mutatott, ami nagy mennyiségű porszemcse jelenlétére utalt, és csak nagyon halvány, gázoktól eredő sávokat lehetett megfigyelni.
A 2007-es őszi szuperkitörés során a Holmes-üstökös magjának méretét a Hubble űrtávcsővel sikerült meghatározni. Az eredmények szerint a kitöréssel járó nagy anyagveszteség ellenére az üstökös magja egyben maradt, és még mindig elég nagy méretű ahhoz, hogy a jövőben is várhatóak legyenek aktív fázisok. Az 1892-93-as eseménysorozatra alapozva tehát elképzelhető, hogy 2008. januárjában az 1893. januárihoz hasonló nagy fényességkitörést észlelhetünk. Lehetséges azonban, hogy az egymást követő kitörési ciklusokban a kitörések hevessége csökken, vagyis a most várható fényességmaximum halványabb lesz az 1893. januárihoz képest - ezt ma még senki nem képes előrejelezni, hiszen az üstökösök viselkedését hírhedten nehéz pontosan előre látni.
Érdemes tehát akár a legkisebb kézi látcsövekkel is követni a Holmes-üstököst, mert egy újabb felfényesedés felfedezésével az egész csillagászvilág riasztható; akár a Hubble űrtávcső észlelését is kiválthatják amatőr csillagászok észlelései. Tudományos szempontból az is jelentős, ha csak egy kisebb kitörés történne, vagy ha az nem januárban, hanem később, vagy akár egyáltalán nem következne be.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
