További Űrkutatás cikkek
A valóság birodalmába ért a képzelet szárnyalása. Magyar űrhajós indult a Kozmoszba. Felelősségteljes megbízatással, egész népünk útravalójával, egyszeri és megismételhetetlen élmények részeseként. Sokak álmát, vágyát megvalósítva honfitársaink közül elsőként nézhet vissza csillagok magasságából bolygónkra, s hazájára, a Magyar Népköztársaságra.
A Nap közelébe merészkedő Ikarosz a mondák hőse volt. A fantasztikum birodalmába tartoztak Leonardo da Vinci embert röpítő szerkezetének rajzai, pedig a természet ihlette valamennyit. Azután a tudomány és a technika is megalapozta a levegő birtokba vételét. Csaknem egy egész percre elszakadt a Föld felszínétől a Wright testvérek gépkocsimotor hajtotta repülőgépe. Bleriot átrepülte a La Manche csatornát, Lindbergh az óceánt, Valerij Cskalov és két társa pedig az Észkai-sarkot. Moszkvától a kanadai Vancouverig tartott a több mint 60 órás út. Ciolkovszkij közben kidolgozta a rakétahajtás és az űrhajózás elméletét, a többlépcsős rakéta elvét. Korát messze megelőzve előre látta, hogy az emberiség szűknek érzi majd bölcsőjét és a világűr meghódítását tűzi ki célul.
Messzebbre, gyorsabban, magasabbra! Elérni az elérhetetlent, megfogni, tapintani a megfoghatatlant, meghódítani az ismeretlent... Valamikor a történelem előtti időkben fogamzott meg elődeink sejtjeiben az ősi tudásszomj, amely az alkotó értelemmel társulva új meg új távlatokat nyitott az élet minden területén. Ez űzte, vezette Kolombuszt Amerikába, Kőrösi Csoma Sándort Tibetbe. Ez hajtotta előre - áldozatokvárán is - a régmúlt századok valamennyi felfedezőjét. És ez emelte, vezérelte bolygónk légkörén túl olyan pályára az első szputnyikot, majd Gagarint, az első űrhajóst, ahol közvetlenül is érzékelhetővé válik a tér végtelensége, ahol új színek szikráznak föl, miközben elhalványulnak a régen megszokottak, s ahonnan egyetlen pillantással földrészeket ölelhet át a szem.
Ma már természetes, hogy valahol fönn a magasban űrállomás kering. Megszoktuk, hogy hónapokig dolgoznak, kísérleteznek, s időről időre látogatókat fogadnak lakói. A teherszállító űrhajók fogalmával is megbarátkoztunk. A távközlési és más mesterséges holdak szolgáltatásai pedig egyenesen hétköznapinak számítanak számunkra. A televíziós közvetítésektől a kontinensek közötti telefonbeszélgetések lebonyolításán át a meteorológiai előrejelzésekig máris a gyakorlatban kamatozik az űrkutatás számos eredménye. És a folytatás még többet ígér. Minden új vállalkozás átgondolt program részeként kapcsolódik az előzőekhez, és a jelen gazdagításával egyidejűleg a jövő formálását szolgálja tapasztalataival, tanulságaival.
A Szojuz-36 küldetésének is ez az alapvető célja, de azzal a tekintélyes többlettel, hogy a tudományos együttműködés új, magasabbrendű, szocialista formáját valósítja meg. Az Interkozmosz-program részeként azt is kifejezi, hogy minden nép közös érdeke a világűr minél jobb megsimerése és az új felfedezések felelős hasznosítása. Még akkor is, ha népgazdaságának erejéből nem telik a csillagászati költségekre, a feltételek megteremtésére.
A Szaljut-6 felé közeledő űrhajó magyar utasa - az előzőleg már fennjárt lengyel, csehszlovák, NDK-beli és bolgár kozmonautákhoz hasonlóan - a Szovjetunió önzetlen segítőkészségének jóvoltából juthatott el a világűrbe. Parancsnokával együtt a magyar és a szovjet tudomány közös követeként emelkedett a magasba, hogy személyes tapasztalatokat szerezzen a súlytalanságról, elvégezze azokat a kísérleteket, méréseket, vizsgálatokat, kipróbálja azokat az új műszereket, amelyeket magyar szakemberek terveztek a Kozmosz végtelen térségeinek kutatására.
A testvéri szocialista országok összefogása e téren is megsokszorozta erőinket és lehetőségeinket, és hazánkban is új lendületet ad a tudományok tudománya fejlődésének.
(Az MTI által 1980. 05. 26-án kiadott Magyar űrhajós a világűrben című újság vezércikke.)