![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
![Muhari Eszter egyetlen mondata új megvilágításba helyezi Szilágyi Áron vereségét](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/5749/57492/574921/57492159_4252503_8ccf2af87b3ef3bb7c2b48045ef7ea6c_wm.jpg)
A Déli Szélkerék-galaxis (M83) egy körülbelül 15 millió fényévre található spirálgalaxis, amely a Földről az Északi Vizikígyó (Hydra) csillagkép irányában látható. Ezt a tejútrendszert a NASA Galaxy Evolution Explorer (GALEX) szondája régebben is vizsgálta már, 2005-ben például a rendszer igen távolra elnyúló külső spirálkarjait, illetve azokban néhány csillagot azonosított. Az ultraibolya tartományban működő hasonló műszerek segítségével ilyen, a galaxisok központi vidékétől igen messzire kinyúló karokat más rendszerek esetében is azonosítottak már.
A legutóbbi megfigyelések elemzésénél kétféle adatot használtak fel. Egyrészt a Galaxy Evolution Explorer által az ultraibolya tartományban felvett képet (az illusztráción kék és zöld színekkel jelölt területek), valamint a VLA (Very Large Array) rádiótávcsövei által rádiótartományban rögzített adatokat (vörös tartományok). Új csillagok keletkezése a galaxisok központtól távoli vidékein azért lepte meg a csillagászokat, mert a modellek szerint ezekben a távolságokban már nincsenek csillagkeletkezésnek helyszínt adó sűrű hidrogénfelhők.
Amikor azonban a fiatal csillagokra jellemző intenzív ultraibolya sugárzást megörökítő képeket és a kiterjedt hidrogénfelhők detektálására igen alkalmas rádióképeket összevetették, nagyfokú egyezést találtak az újonnan keletkező csillagok és a hidrogénfelhők helyzete között. Ez arra mutat, hogy az M83 galaxisban a centrumtól igen távol levő hidrogénfelhőkből valóban csillagok keletkeznek. A felvételen az M83 fő spirálkarjainak, illetve a galaxis központi tartományainak fő struktúrái is láthatók, amelyek kék és rózsaszín színekben mutatkoznak, míg a roppant távolra nyújtózkodó külső spirálkarok vörös sávokként figyelhetők meg.
A csillagászok elképzelései szerint a csillagok olyan körülmények között keletkeznek a galaxis ezen tartományában, amelyek hasonlóak a korai univerzumban uralkodó feltételekhez, amikor a csillagközi anyagot még nem dúsította fel a szupernóva-robbanásokból származó poranyag és a nehezebb kémiai elemek. Mivel az univerzum első generációs csillagainak kutatása igen nehéz még napjaink legfejlettebb műszereivel is, a galaxisok peremvidékein hasonló feltételek mellett keletkező csillagok kutatása segíthet a világegyetem első csillagainak kutatásában is.