További Űrkutatás cikkek
Először figyelhettek meg földközeli kisbolygóhármast. Radarmérések alapján ugyanis kimutatták, hogy a (153591) 2001 SN263 jelzésű objektum körül két kis hold is kering – írja a hirek.csillagaszat.hu.
A fő aszteroidaövben már ismerünk két hármas kisbolygó-rendszert: ezek egyike a 45 Eugenia, amelynek két kísérője a Petit-Prince és az S/2004 (45) 1 jelzésű égitest. A főöv másik hármas rendszere a 87 Sylvia és két kicsiny holdja, hivatalos elnevezéssel a Sylvia I Romulus és Sylvia II Remus. Ezen kívül a Kuiper-övben is ismerünk egy nagyobb törpebolygót, az (136108) 2003 EL61-et, amely körül szintén két kisebb kísérő kering. Mindeddig azonban nem ismertünk a földközeli kisbolygók között hármas rendszert, amelynek tagjai a közös tömegközéppont körül keringenének.
A Michael C. Nolan által vezetett tudóscsoport, amelynek tagjai az Arecibo Rádiócsillagászati Obszervatórium, a Jet Propulsion Laboratory és vezető amerikai egyetemek kutatói, az arecibói óriás rádiótávcsövet radar üzemmódban használva kimutatták, hogy a 2001. szeptember 19-én felfedezett (153591) 2001 SN263 jelzésű Amor típusú kisbolygó tulajdonképpen egy hármas rendszer, amelyben két hold kering a Nap körüli pályáját 2,8 év alatt megtevő központi kisbolygó körül. A 305 méteres arecibói óriás rádiótávcsővel 2008. február 12-én és 13-án végeztek megfigyeléseket. A visszavert rádiójelek részletes feldolgozásával a kapott radarképek felbontása a kisbolygó távolságában mintegy 75 méter volt. A megfigyelések idején a 2001 SN263 0,07 csillagászati egységre volt a Földtől és 1,04 csillagászati egységre a Naptól (egy csillagászati egység a Föld és a Nap átlagos távolságának felel meg).
A 2001 SN263 kisbolygó hármas rendszer radarképei a 2008. február 12-én és 13-án. (kép: Michael Nolan, Arecibo Rádiócsillagászati Obszervatórium).
Az előzetes eredmények alapján a rendszer központi komponensének az átmérője 2 kilométer, a két kisebb kísérőé pedig körülbelül 1 kilométer és 300 méter. Természetesen ezek a kis égitestek is, mint a kisbolygók többsége, szabálytalan alakúak, vagyis a számok csak az átlagos méretről tájékoztatnak. A radarral kapott adatok további elemzésével ki lehet majd mutatni a komponensek forgását, meg lehet mérni a forgási periódust, illetve a forgással változó radarkeresztmetszetből meg lehet becsülni a pontosabb méreteket. A tripla kisbolygó két legnagyobb tagja egymástól mintegy 10 kilométeres távolságban volt a megfigyelések idején, de keringő mozgásuk, pontos pályájuk egymás körül, illetve a rendszer össztömege csak hosszabb időszak alatt végzett pontos mérésekből határozható meg.
Az 1566 Icarus kisbolygó 1968 júniusi radarozása óta eltelt közel 40 év alatt 2008. február 14-éig radarral összesen 335 kisbolygót figyeltek meg különböző rádióteleszkópokkal. Ezek között 219 földközeli kisbolygót, közöttük 129 potenciálisan veszélyes aszteroidát és 23 kettős kisbolygót észleltek, valamint 117 főövbeli égitestet. Radarral sokkal több kisbolygó felszíne térképezhető fel, mint űrszondákkal, amelyek csak egyedi kutatási programokat hajtanak végre. Az arecibói radarral 1999 óta a földközeli kettős kisbolygóknak a felét sikerült felfedezni. Ennek ellenére kérdéses, hogy a jövőben lesz-e elegendő pénz a rendkívül sikeres rádióteleszkóp működtetésére.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
