Útnak indult a Phoenix

A Phoenixet szállító Delta II rakéta helyi idő szerint 5 óra 26 perckor indult útnak a floridai Kennedy Űrközpontból. A space.com percről percre követte a startot, a szakportál közvetítése szerint Phoenix missziója eddig rendben halad. A start az eredeti tervekhez képest egy nap csúszással zajlott le, mivel a korábbi zord időjárási körülmények miatt a NASA mérnökei nem tudták időben feltölteni üzemagyaggal a Delta II-t.

A halasztás lehetősége néhány hete is felmerült már, akkor egy technikai malőr miatt. A landolásban eredetileg a Mars Descent Imager nevű eszköz segített volna azzal, hogy ereszkedés közben 20 nagy látószögű felvételt készít a leszállási hely környékéről. Kiderült azonban, hogy egy áramköri probléma miatt a kamerából érkező adatok blokkolhatnák a Phoenix giroszkópjait, így veszélybe kerülhetne a szerkezet stabilitása. A kamera emiatt csak egy képet fog készíteni közvetlenül a felszín közelében, a többit egy másik NASA-szonda, a Mars Reconnaissance Orbiter felvételei pótolják majd.

Víz és élet

A tervek szerint a Phoenix 2008 májusában érkezik meg és a Mars északi pólusán szál le. Akkorra éppen visszavonul sarkköri jég, így a szonda megvizsgálhatja a frissen felszínre kerülő talajréteget, mielőtt robotkarjával mélyebbre túr. A NASA két, jelenleg a Marson levő szondájával, a Spirittel és az Opportunityvel ellentétben a Phoenix nem fog elmozdulni a helyéről. Ha minden jól megy, legalább három hónapig fog jég- és talajmintákat elemezni, végső, megdönthetetlen bizonyítékot keresve a marsi víz jelenlétére.

Ezen kívül a szonda élet nyomait és éghajlati változások jeleit is kutatja majd. A tudósok feltételezései szerint a korábban meleg és vízzel teli bolygó súlyos klímaváltozási folyamatok hatására alakult át hideg és száraz planétává.

A szonda két korábbi sikertelen Mars-szonda, a Mars Surveyor és a Mars Polar Lander kudarcát szépítheti. A név is innen jön: a szondában főnixként élednek újra a NASA korábbi próbálkozásai (a Phoenix a Surveyor és a Polar Lander több műszerét is megörökölte).

Mindenki a Marsra tör

A Mars űrszondás kutatása a hatvanas években kezdődött meg, az Egyesült Államok és a Szovjetunió (később Oroszország) egyaránt célba vette a vörös bolygót. Míg az amerikai vállalkozások kimenetele felemásra sikeredett, addig az oroszok nem tudták meghódítani a Marsot. A hatvanas években amerikai szondáknak sikerült először megközelíteniük bolygószomszédunkat, majd később néhány űreszközük Mars körüli pályára állt. Az ezekről a szondákról érkezett fényképek nyomán vált egyértelművé: a Mars lakatlan, rideg bolygó.

A szovjetek a hetvenes évek elejére eljutottak addig, hogy Marsra szállással próbálkozzanak. Marsz-2 szondájuk 1971 novemberében azonban nem tudott puha leszállást végrehajtani, a felszínbe csapódott. Egy hónappal később a Marsz-3 ugyan biztonságban elérte a felszínt – vagyis tulajdonképpen szovjet űreszköz szállt le először a Marsra –, de a talajfogás után két perccel megszakadt a kapcsolat a szondával, amely értékelhető adatokat nem továbbított a földi irányítóközpontba.

Később az oroszok még többször próbálkoztak, sikertelenül. Legutóbb a kilencvenes évek második felében indították útnak a Marsz-96-os jelzésű szondát, ami már az indítás után felrobbant. Az amerikaiakat is sok kudarc érte, de ők figyelemreméltó eredményeket is fel tudnak mutatni. A Mars űrszondás kutatásában átütő siker volt a Viking-1 és Viking-2 leszállása az égitestre 1976 nyarán. Ez a két amerikai szonda küldött először fényképeket közvetlenül a bolygó felszínéről, és a színes felvételek feltárták az emberiség előtt a Mars rozsdavörös, homokos, kövekkel, sziklákkal teleszórt táj képét és a marsi vidékre boruló rózsaszín égboltot. A két Viking emellett talajmintákat is vett és elemzett.

Ezt követően több mint két évtized telt el az újabb amerikai sikerig: 1997. július 4-én gond nélkül leszállt a Marsra a Pathfinder űrszonda, amely egy játékdömper méretű önjáró robotot is magával vitt. A Sojourner nevet viselő kisautó az első szerkezet, amely helyváltoztatásra volt képes a Mars felszínén. Az 1999-es év azonban szomorú esztendő volt az amerikai Mars-kutatók számára: szeptemberben elvesztették a Mars Climate Orbiter keringő egységüket, amely a vörös bolygó első meteorológiai műholdja lett volna, majd decemberben a Mars Polar Lander leszálló szonda zuhant le.

A következő sikerre 2004 januárjáig kellett várni. Ekkor egy hónapon belül két amerikai önjáró robot érte el épségben a Mars felszínét. A Spirit és az Opportunity azóta is járja a bolygó tájait, síkságokon vág át, hegyoldalakat mászik meg, vagy éppen kráterek mélyére ereszkedik le, miközben fényképek ezreit ontja a Földre. Az Európai Űrügynökség (ESA) is megpróbálkozott a Mars meghódításával. Mars Express keringő szondája ugyan rendben a bolygó körüli pályára állt, de a Beagle-2 nevű leszállóegységük 2003 karácsonyán eltűnt, és azóta sem tudni, hogy mi történt vele.