További Űrkutatás cikkek
A NASA kaliforniai Ames Kutatóközpontjában konferenciát tartottak a Marssal kapcsolatos tervekről. A rendezvényen több tudós azt az álláspontot képviselte, hogy a vörös bolygó helyett a Mars egyik holdjára, a Phobosra kellene űrhajósokat küldeni – írja a New Scientist. A kutatók szerint akár tíz éven belül ember léphet a holdra.
A kutatóközpont egy nonprofit szervezetétől, a Mars Intézettől Pascal Lee szólalt meg a konferencián. Lee elmondta, hogy a Mars két holdja, a Phobos és a Deimos a leginkább megközelíthető objektumok a Naprendszerben annak ellenére, hogy jóval messzebb vannak, mint a Hold. Igaz, hogy a Holdig néhány nap alatt el lehet jutni (a Marshoz hónapokig tartana az út), de a leszállás problémás, mert az égitest gravitációja (a földi gravitáció egyhatoda) elég erős ahhoz, hogy fékezőrakétákat kelljen használni. Ez több tonna üzemanyagot a költségvetésben rengeteg dollármilliót jelent, a kutatók szerint leginkább ezen lehetne spórolni, ha az asztronauták a Mars-program keretében nem a vörös bolygóra, hanem egyik holdjára mennének.
Kicsik, de érdekesek
A krumpliforma Phobos ugyanis nagyjából akkora, mint Manhatten, a 6,3 kilométer széles Deimos pedig csak harmadakkora, a gravitációjuk pedig a földi gravitáció ezrede. A le- és felszállási manőverek olcsóbbak lennének, Lee kalkulációi szerint egy ember eljuttatása a Marsra 200 és 300 milliárd dollár közötti összegbe kerülne, ami tartalmazza az utazást megelőző évtizedes kutatómunka költségeit is – a Deimos esetében ez a szám csupán 30 milliárd.
A felvetésre, hogy a két hold nem olyan érdekes, mint a Mars, Lee elmondta, hogy titokzatos objektumokról van szó, amikről a méretükön, tömegükön, sűrűségükön és pályájukon kívül szinte semmit nem tudunk. A tudósok feltevése szerint a holdak eredetileg aszteroidák voltak, de az is lehet, hogy valaha csak egy holdja volt a Marsnak, és az robban ketté valamilyen ütközés következtében.
Egyelőre csak robotszondákat küldenek a két holdra, az oroszok 2009-ben indítják a Phobos-Grunt missziót, amelynek során egy űreszköz landol a Phoboson, mintát vesz a felszínből és visszatér a Földre. Ha ez a küldetés sikerrel jár, a NASA tervez egy hasonlót a Deimosra. Utána már akár legénységet is küldenének a holdakhoz, valószínűleg a Phobosra, mivel az közelebb van a Marshoz (mindössze 9700 kilométerre). A közelsége miatt a hold felfoghatott néhányat azokból a sziklákból, amiket a Mars felszínéből robbantottak ki a meteorok az évmilliárdok során.
Vörös folt az égen
Az utazás nagy veszélyekkel járna. A Phobos gyenge gravitációjában több méter vastag porréteg kavarodna fel, amerre az emberek járnának, és ez komoly gondokat okozna. A Holdat megjárt Harrison Schmitt köhögésrohamokat kapott az égitest porától, ennél csak rosszabbra lehet számítani a Phoboson. Még nagyobb kockázatot jelent, hogy az asztronauták a kis holdon jobban ki lennének téve a különféle sugárzásoknak. Egy hároméves küldetés során a sugárzás miatti halálozás esélye 5 százalék lenne, ami fölötte van a NASA 3 százalékos limitjének (összehasonlításuk: egy fél éves tartózkodás a Nemzetközi Űrállomáson 0,35 százalékos halálozási esélyt jelent).
Lennének ugyanakkor vidám mozzanatai is egy ilyen küldetésnek. A gyenge gravitáció miatt az űrhajósok 10 méter magasra is felugorhatnának a porból, és visszaérkezéskor egyáltalán nem ütnék meg magukat. A kilátás pedig pazar lenne odafentről: a Mars közelsége miatt tízszer akkorának látszik a Phobos egén, mint a Hold a Föld égboltján.