Drukkoljunk a derült időért péntek hajnalra: 80-100 kékesfehér színű, fényes meteort figyelhetünk meg, ahogy a Föld keresztezi az évente visszatérő Quadrantidák meteorraj pályáját - jelentette a hírek.csillagászat.hu portál.
A legintenzívebb, minden évben visszatérő meteorraj január elején varázsol látványos jelenséget az éjszakai égboltra. A rajt 1825-ben fedezte fel Antonio Brucalassi; azért nevezték el Quadrantidáknak, mert a 19. században a csillagatlaszokban a Hercules, Bootes és Draco csillagképek között volt még egy konstelláció, amit Quadrans Muralisnak neveztek - a mai csillagtérképeken már nem jelölik, területe beolvadt a szomszédos csillagképekbe.
A legutóbbi évekig úgy gondolták, hogy a Quadrantidák egy régi, pályáján nagyon szétszóródott áramlat. Azonban a néhány évvel ezelőtt újra elvégzett analízis eredményeként ma már inkább egy fiatal, kb. 500 éves rajnak tekintik. Ez azt jelenti, hogy a meteorok keletkezésért felelős szülőobjektum még mindig a törmelék között található. Peter Jenniskens, a téma nemzetközileg elismert vezető szakértője szerint a raj a 2003 EH1 kisbolygótól származik. Ezt a kisbolygót a LONEOS program fedezte fel 2003. március 6-án. A szinte azonos pályaelemek és az üstökösszerű pálya valószínűsíti, hogy ez az objektum lehet a raj szülőégiteste. Elképzelhető, hogy a 2003 EH1 egy éppen inaktív fázisban lévő üstökös, hiszen egy kisbolygó - jelenlegi tudásunk szerint - nem tudja szétszórni anyagát a pályája mentén.
Forrás: hírek.csillagászat.hu / space.com
A Quadrantidák meteorraja január 1. és 5. között jelentkezik, maximuma január 4-én reggel 6 és 7 óra között lesz. A jelenség egész éjszaka horizont felett található, égi pályájának legmagasabb pontját a reggeli órákban éri el. A hajnali vékony holdsarló nem nagyon zavarja a megfigyeléseket. A meteorok fényesek, kékesfehér színűek és gyorsak. A fényesebb vizuális objektumok előtt 14 órával egy halvány meteoroidokból álló porfelhő keresztezi a Föld pályáját. Néha előfordul, hogy a vizuális maximum után 9-12 órával egy újabb, elsődlegesen rádióval észlelhető csúcs következik. A maximum általában rövid, alig egy-két órán át tart. Ekkor kb. 80-100 meteor figyelhető meg óránként az égbolton, előtte és utána már csak néhány látható. 1992-ben kiemelkedő maximumot figyeltek meg, amikor is az óránkénti gyakoriság elérte a 180-at.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
