További Űrkutatás cikkek
Érdekes összefüggést találtak a spirálgalaxisok karjai és központi fekete lyukai között – írja a hirek.csillagaszat.hu az astonomy.comra hivatkozva.
A csillagászok régóta tudják, hogy a spirálgalaxisok nagy részének középpontjában tekintélyes méretû fekete lyukak lappanganak. Ezek tömegének meghatározásához a galaxisok szívében található csillagok mozgásának aprólékos vizsgálata szükséges, ami csak a legközelebbi, hozzávetõleg 30-40 csillagváros esetében kivitelezhetõ. A Marc Sieger (University of Arkansas) vezette csoport talált egy olyan egyszerû módszert, amellyel távolabbi galaxisok esetén is meghatározható a központi fekete lyuk tömege: amennyiben a spirális szerkezet felismerhetõ, összefüggés teremthetõ a karok csavarodottsági foka és a fekete lyuk tömege között. A kutatók elõször 25 olyan közeli galaxist vizsgáltak meg - köztük a Tejútrendszert és az Androméda-ködöt (M31) - amelyekre vonatkozóan a központi objektum tömegét már egyéb módszerrel sikerült meghatározni.
Az Androméda-köd közepén egy termetes fekete lyuk lapul, amihez szorosan feltekert karok tartoznak. [Conrad Jung]
Az M31 középpontjában egy viszonylag masszív (170 millió naptömegnyi) fekete lyuk található, ehhez szorosan feltekeredõ karok társulnak, a karok mért hajlási szöge mindössze 7 fok. A közeli M33 esetében laza, 42 fokban felcsavarodó karokat figyelhetünk meg, és a központi objektum is "pehelysúlyú": csupán 1500 naptömegnyi anyaggal bír. Tejútrendszerünk a kettõ közé esik: a központi fekete lyuk tömege közel 4 millió naptömeg, míg a karok feltekeredettségének szöge 22 fok.
A kutatók szeretnék kiterjeszteni a módszert távoli galaxisokra is: távcsöveinkkel 8 milliárd fényéves távolságban is felismerhetõ a spirális szerkezet és ezen egyszerû módszer segítségével meghatározható a központi fekete lyukak tömegének idõfüggése is, hiszen egyre nagyobb távolságokban lévõ objektumok tanulmányozása az univerzum egyre korábbi korszakaiba enged bepillantást nyerni.
Az M33 lazán tekergõ karokat mutat, a központi fekete lyuk tömege pedig igen kicsi a galaxisok világában. [T.A. Rector/M. Hanna, NRAO/AUI/NOAO/AURA/NSF]
Ilyen módszerekkel, még ha csak statisztikai értelemben is, de vizsgálható a nagytömegû fekete lyukak idõbeli fejlõdése: a Hubble Ûrtávcsõ már 700 távoli spirálgalaxisról készített felvételt a GOODS program (Great Observatories Origins Deep Survey, kb. Nagy Obszervatóriumok Átfogó Felmérése az Univerzum korai korszakára vonatkozóan) keretében, tehát megérett az idõ az ilyesfajta tanulmányokhoz. A kutatók cikke a május 10-i Astrophysical Journal Letters folyóiratban jelent meg.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
