A Titánról készített felvételek elemzésekor a szakértők már korábban is felfigyeltek arra, hogy a felszínt számos nagy kiterjedésű sötét folt borítja. Mostanáig azonban nem tudták eldönteni, hogy ezek a foltok egyszerűen csak domborzati képződmények, vagy folyékony halmazállapotban lévő anyagok.
Amikor a Cassini űrszonda a legutóbb megközelítette a Titánt, az egyik ilyen foltról infravörös állományban elvégzett egy elemzést. Ezzel végre kimutatta, hogy a vizsgált folt egy igen nagy méretű tó, amelynek medrét azonban nem víz, hanem folyékony halmazállapotú etán tölti ki. Mivel a Titán felszínén az átlagos hőmérséklet körülbelül mínusz 200 Celsius-fok, a folyékony víz jelenléte eleve kizárt, de az olyan szénhidrogének, mint például a metán és az etán, amelyek a Földön gázneműek, a Titán hőmérsékleti viszonyai között folyékony halmazállapotúak, és mint a mostani elemzés bizonyította, bőven rendelkezésre állnak a Szaturnusz-hold felszínén.
Az újonnan felfedezett tavat a kutatók Ontario Lacusnak nevezték el, ezzel is jelezve, hogy terjedelmes "etánfelületű" tóról van, amelynek mérete vetekszik az amerikai-kanadai Ontario-tó méretével. Az Ontario Lacusa húszezer négyzetkilométer kiterjedésű, a Balaton a maga 594 négyzetkilométeres vízfelületével eltörpül mellette. A mostani felfedezés nyomán korántsem kizárt, hogy a többi sötét folt ugyancsak tó.
Az eddigi vizsgálódások alapján kimutatható, hogy a Titán is tapasztalható az a természeti jelenség, amelyet a Földön vízkörforgásnak vagy hidrológiai ciklusnak nevezünk. A Titán esetében azonban etán/metánkörforgásról van szó, ami annyit jelent, hogy az ott hömpölygő folyékony anyag egy része elpárolog, majd eső formájában lecsapódik.
Az 5150 kilométeres átmérőjű Titán egyedülálló a Naprendszer holdjai között a tekintetben is, hogy még a földinél is sűrűbb légkör veszi körül, így a Földről teleszkópos módszerrel nemigen lehetne a felszínén lejátszódó jelenségeket nyomon követni. Ezért kellett a közelébe küldeni egy űrszondát.