Valér
1 °C
9 °C
Index - In English In English Eng

Igazolták, hogy a hülye járás tényleg hülyeség

2007.07.12. 13:30
Amerikai matematikusok bebizonyították, hogy az egyik legviccesebb és leghíresebb Monty Python-jelenetben szereplő hülye járás nem véletlenül maradt ki a homo sapiens evolúciójából.

Manoj Srinasavan és Andy Ruina, a New York-i Cornell Egyetem alkalmazott matematika tanszékének kutatói geometriai modellt készítettek az emberi járásról és futásról. A kutatók ezek után számításokat végeztek arról, hogy az egyes mozgások mennyi energiát igényelnek a szervezettől, és arra jutottak, hogy a klasszikus Monty Python-jelenetben csetlő-botló John Cleese toposszá vált járása túl sok energiát emészt fel – adta hírül az AFP.

A tudósok egyenletei szerint az ember normális járása és futása a legenergiatakarékosabb a lehetőségek közül. A kutatók megfigyelték, hogy mozgáskor az ember törzse ingaszerűen mozog, és a séta, illetve rohanás közben leírt íve energiafelhasználás szempontjából optimális az adott sebességhez képest. A matematikusok szerint ez az oka annak, hogy az evolúció éppen ilyenre csiszolta a járásunkat, és nem olyanra, mint például a Cleese hülye járása, ahol az óriási láblengetések bizonyára sok energiát fogyasztanak. A kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány a Proceedings of the Royal Society A című brit szaklapban fog megjelenni és a tudósok reményei szerint számításaik a robotikában és biomechanikában bizonyulnak majd hasznosnak.

Az ominózus Monty Python-jelenet

Később megutálta

A "Hülye járások minisztériuma" jelenet először 1970-ben került adásba. A szkeccsben John Cleese egy bürokratát alakít, aki a címben szereplő minisztériumban felügyeli a hülye járásokat. A legenda szerint a jelenet egy másik Monty Python-tag, Graham Chapman házában született, ahol a társaság tagjai többször összegyűltek ötletelni. Egy ilyen alkalommal Chapman éppen arról beszélt, hogy mennyi új kormányhivatal van, amikor Cleese kinézett az ablakon, és azt látta, hogy egy ember megy fel egy emelkedőn. A férfi járás közben hátrafelé dőlt, a törzse szinte derékszöget zárt a talajjal, a furcsa jelenség lehetetlennek tűnt a csoport számára. Elkezdtek beszélgeti arról, hogy miként lehetséges így járni, és hamarosan megszületett az egyik legviccesebb Monty Python-jelenet.

A szkeccs később egészen rátelepedett Cleese fellépéseire, saját bevallása szerint annyian kérték tőle, hogy mutassa be a hülye járását, hogy egészen megutálta a jelenetet. (A Waczak szálló egyik epizódjában azért megint elővette, akkor német masírozásként mutatta be). A hülye járásnak ma is népszerű rajongótábora van a neten, tucatjával találni utalásokat és animált képeket, egy weboldalon pedig magunk is gyárthatunk hülye járásokat.