Vadkempingezők a Tabánban. Hol van a tolerancia határa?

Ma már nem kerül sokba egy sátor, sőt akár ingyen is beszerezhető (és itt nem a "teherautóról leesés" esetére célzok, hanem arra, hogy van egy csomó külföldi, aki nem vesződik azzal, hogy hazavigye a filléres betyárbútort). Ez eléggé átalakította a hajléktalanok életét is, én kapásból 4-5 helyet tudok ahol a közelmúltban sátrat vertek (egy időben a Pillangó utcai metrómegállóval szembeni parkban volt egy kis tábor, aztán elég sokan tanyáznak a Szentmihályi út melletti erdőben és még sorolhatnám).

Bár az Urbanista-olvasók szavazatai alapján nem a legnépszerűbb szálláshely, azért sokan választanák a parkokat, ha hajléktalanok lennének. Na de a Tabánban egyelőre még nem találkoztam velük. Géza bácsi viszont igen:

Sziasztok!

A Tabánban fényképeztem ezeket a vadkempingező sátrakat, nem tudom nálunk hol a tolerancia határa, de azért mindenesetre elgondolkodtató, hogy senki nem érzi magát felelősnek, hogy intézkedjen.

üdv,Á.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!