Egyre többen laknak Budapesten. A természetes szaporulat csökkenését a bevándorlók ellensúlyozzák

A beköltözéseknek köszönhetően növekszik Budapest népessége - áll az önkormányzat legfrissebb sajtóközleményében, ami elég érdekes, hisz nem véletlenül épp a budapesti agglomerációban nő leginkább a lakosságszám Magyarországon. Bár a természetes szaporulat a fővárosban is negatív, a magyarországi és külföldi bevándorlók egyelőre pozitívban tartják a mérleget. A teljes közlemény élve születés és halálozási adatokkal, a bevándorlási és elvándorlási mutatókkal, valamint a roma lakosság arányának változásával alant:

A KSH legfrissebb jelentése szerint Budapest természetes népességfogyása (az élveszületések és halálozások különbsége) tavaly 4900 fő volt: kevesebb, mint fele az ezredfordulón mért adatnak. A gyermekszületések száma Budapesten 0,9%-kal csökkent, ami jóval kedvezőbb az országosan mért 2,7%-nál. A természetes népességfogyás negatívumait bőven ellensúlyozza, hogy évek óta egyre többen költöznek be a fővárosba az agglomerációból és külföldről is. Ennek köszönhetően 2008-ban mintegy tízezer fővel nőtt Budapest népessége: tavaly január 1-én 1 712 210 fő élt a fővárosban. Egy átlagos budapesti ma 2,5 évvel hosszabb életre számíthat, mint falusi társa.

Tavaly országosan összességében közel 2700-zal (2,7 százalékkal) kevesebb gyermek jött világra, mint 2008-ban, a halálozások száma pedig 0,2 százalékkal emelkedett. Budapesten ugyanebben az időszakban 17 100 gyermek született, 170 újszülöttel kevesebb, mint 2008-ban. Az időszak folyamán – az egy évvel korábbinál valamelyest több – 22 000 lakos hunyt el a fővárosban. Ezzel 4900 fő Budapest természete népességfogyása. Ez a szám a 90-es években és az ezredfordulón folyamatosan meghaladta a tízezret.

A folyamatokat Magyarország nemrég elkészült Demográfiai Portréja világítja meg. Budapest pozitív vándorlási egyenlege – több külföldi nagyvároshoz hasonlóan – az 1990-es évek elején megszűnt, sok család kiköltözött az agglomerációba. A főváros vándorlási vesztesége az 1990-es években 110 ezer fő volt, ezzel párhuzamosan Pest megye vándorlási nyeresége 125 ezer fő volt. (Ebből adódik, hogy Budapest és vonzáskörzete együttes lakosságszáma tartósan 2,4 millió körülire tehető: ennyi ember használja a főváros infrastruktúráját rendszeresen.)

Az elvándorlás üteme az ezredforduló után fokozatosan mérséklődött. 2007-ben Budapest vándorlási vesztesége megszűnt: közel hatezer fővel többen költöztek be a fővárosba, mint ahányan elhagyták. Ez a trend 2008-ban is tovább erősödött, ekkor Budapest már 7 ezer fős pozitív egyenleget könyvelhetett el. A folyamat eredményeként 2007. január 1-én 1 696 128, egy évvel később 1 702 297, míg tavaly év elején 1 712 210 fő élt a fővárosban.

A folyamatot a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege is erősíti. A külföldről érkezők számára Budapest és környéke jelenti a fő célállomást: a 2008. január 1-jén Magyarországon tartózkodó külföldiek 43 százaléka élt a fővárosban, további 11 százaléka pedig a főváros körül telepedett le. A Budapesten élő külföldiek száma mintegy 81 ezer fő. Országosan a népesség 1,7 százalékát tették ki a külföldiek, ez az arány a fővárosban 4,4 százalék. A Budapestre bevándorlók között az átlagosnál magasabb a fiatalok részaránya: közel kétharmaduk 40 év alatti. Ez a korosztály elsődlegesen munkavállalási célú migrációs motivációival és a főváros jobb munkalehetőségeivel van összefüggésben.

A Demográfiai Portré rámutat a roma népesség arányainak változásaira is. Budapesten az 1990-es 2%-ról 2009-re 4,6%-ra nőtt a romák részaránya, létszámuk megközelítheti a 80 ezer főt.

A népesedési jelentés fontos tanulsága, hogy Budapest népessége – a városon belüli egyenlőtlenségek ellenére – hosszú ideje jóval kedvezőbb életkilátásokkal rendelkezik, mint az ország más városaiban élők, különösképpen pedig a falvaiban élők. A születéskor várható élettartam Budapesten 74,1 év, ami több mint négy évvel haladja meg az 1990-es adatot, eközben vidéken három évvel nőtt a várható élettartam. A többi városhoz képest az 1990-es 0,2 évről 2005-re 1,1 évre nőtt a főváros előnye, a falvakhoz viszonyítva pedig 1,5 évről 2,5 évre.

Budapest halandósági adatai is jobbak az országos átlagnál. A területi differenciák mögött a halandóság társadalmi különbségei állnak, tehát a különbségek az egyes országrészek népességének összetételében, a lokális munkalehetőségekben, az életszínvonalban, az infrastrukturális és egészségügyi intézményi ellátottságban fennálló különbségeket tükrözik a KSH megállapításai szerint.

(Az eredeti sajtóközlemény kiemelései)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!