Érdekességek a metróról - Tilos a belépés! 3.

Tudtátok, hogy a metróban télen sincs fűtés? Hogy csúcsidőben napi 626 ezer ember használja a hármas vonalat? Hogy létezik egy negyedik metróvonal is? Ferihegy és a Gresham másfél millió forintos szobája után újabb budapesti titkok nyomába eredünk Korodos Szabolcs riportkötete, a Tilos a belépés segítségével. A következő kivonatot könyv a budapesti metrórendszerről szóló fejezetéből készítette el a szerző:

A mélység titkai - kalandozások a budapesti metró rendszerben

Elment az utolsó szerelvény is a Deák térről, de még életveszélyes lenne a sínek közé lépni. Kéken világít a lámpa a peron felett, a pálya feszültség alatt van. A 824 voltos vezetéket elegendő nyolc centire megközelíteni, hogy összeégjen az ember. A jelzőfény sárgára vált. Erre vártunk! Áramtalanították a rendszert, hajnal négyig a karbantartóké az alagút. Amikor az utasok az igazak álmát alusszák, ők hibákat keresve barangolnak a föld alatt. Motorral hajtott dízelvonatokkal pöfögnek a síneken, szerelőket, takarítókat szállítva. Mi a Tilos a belépés! Kulisszák, titkok, riportok című könyv készítése kapcsán ereszkedtünk le ide. Csupa olyan helyet - miniszterelnöki dolgozószoba, ferihegyi repülőtér elzárt részei, a Szépművészeti raktárai - keresünk fel, amelyek falai között titkok rejtőznek.

Elképesztően szövevényes folyosó, iroda és üzemrendszer rejtőzik egy-egy állomás díszburkolata mögött. Vannak itt kábelalagutak, az ügyeletesek szobái, és természetesen gépházak, na meg egy Brezsnyevi-időkből származó irányítóközpont. Bediktáljuk a nevünket. A lista nem formaság: ez alapján tudják megmondani, hányan vannak az alagútban. Ha valaki hiányzik, nem kapcsolják fel az áramot. Hajnali négy körül egy kémvonat is végigdöcög a pályán, ellenőrzi, hogy nem maradt-e valami, vagy valaki a síneken.
Üresen ásít előttünk a kelet-nyugati alagút. Éjszakánként kivilágítják az egész csövet, így válik szembetűnővé, hogy milyen egyenetlen és kanyargós a pálya. Menet közben úgy tűnik, mintha nyílegyenesen haladnánk, pedig dehogy. Valójában emelkedők és lejtők, sőt hosszú kanyarok váltják egymást.

Kevesen tudják, de a piros, a kék metró, valamint a földalatti vonalán kívül létezik egy negyedik alagút is, ami két kilométeres félkörívet ír le a belváros alatt. Ugyanolyan széles, mint a többi, ám a normál forgalomban nem vesz részt. Az összekötő alagút a 2-es és a 3-as vonal között biztosítja az átjárást. Ha a Deák térnél a peron felőli ablakhoz állnak, egy pillanatra láthatják is a kereszteződést. Kizárólag éjszaka van itt mozgás: ekkor gördülnek fel-alá az emberekkel és szerszámokkal megrakott szerelvények.

Lejjebb ereszkedünk. Hihetetlen széles, a világítástól fátyolos fényben úszó alagút nyújtózik a szemeink előtt. Az éjszakázástól tompa agyunk ekkor fogja fel igazán, mekkora ez a rendszer. A szellőző alagútban vagyunk. „A járat a Kempinski szálloda épületébe visz. Más kijáratok parkokra, közterekre nyílnak, bejutni a metróba azonban szinte lehetetlen. Annyira jól működnek a riasztók, hogy néha még a karbantartókat is lekapcsolják a rendőrök” – mosolyog kísérőnk. A gigászi furat végén vasszörnyek állnak: hangfogók, amelyek arról gondoskodnak, hogy az utcán ne halljuk a metró zúgását. „Ha napközben járnánk itt, lobogna a hajunk, talán a talpunkon sem maradnánk meg” – mondja szakértőnk, majd kikerüli a metró legalattomosabb ellenségét: egy tócsát. A talajvízzel folyamatos harcot vívnak, néhány falról akkora cseppkövek lógnak már, hogy Aggteleken sem látni nagyobbakat.

További részeletek a Tilos a belépés! című könyvben.

Fotó: Kecskeméti Dávid

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!