Átsétáltunk a Duna alatt. A folyó fenekén, egy félig mederbe ásott csövön át, felettünk 16* méter vízzel

 

 

"Hogy milyen fura neve van ezeknek a Szörényi-gyerekeknek! Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Szörényi Bródy..."

 

- mondta állítólag a fizikatanárnőnk mamája. Nos egy másik generációnak a "bősnagymaros" kifejezés forrt ugyanannyira egybe, mint a "szörényibródy".

Ifjabbak kedvéért: egy hatalmas vízlépcsőrendszerről van szó, amely azután csak részben valósult meg. Ennek egyik eleme egy hatalmas gát volt Nagymaros és Visegrád között. Így nézett volna ki:

 

És így néz ki a látvány most a fellegvárból (forrás):

 

Ám ennek a gátnak nem csak az energiatermelésben és folyószabályozásban lett volna szerepe. Nagymaros és Visegrádot is összekötötte volna: számos közművezeték átvezetését tervezték ide. Ehelyett azután kénytelen voltak egy alagutat építeni (ami nem volt olyan nehéz, hiszen akkoriban el volt terelve a víz, szárazon dolgozhattak a munkások). 

Bár az alagút talán nem is legjobb kifejezés, hiszen a 2,8 méter átmérőjű betonelemekből összerakott cső csak félig van a Duna medrébe ágyazva. A másik fele elvileg kilóg a vízbe, valójában már kaviccsal borított.

Időnként aztán nem csak a vezetékek, meg azokat karbantartó személyzet, de a látogatók is átmehetnek az 550 méter hosszú csövön. Legutóbb március 31-én volt ilyen alkalom (ezúton is kösz a szervezést a Dunai szigetek bloggerének, valamint azt a három képet, amit az ő posztjából loptam el).

Az alagút pont ott vezet át, ahol a gát lett volna. A fellegvári fotón látható, visegrádi oldalon vízbe nyúló földnyelvtől indul a séta.

A lejáratnál az üzemeltetők kínálgatták a népet teával és mosolygós vízcseppformára pirospaprikázott zsíroskenyerekkel. Néhány lépcsőfok után - közvetlenül a felszín alatt - egy kis kiállítóterem van, onnan kezdődik a lejtő. Egy hosszabb vízszintes szakasz után pedig tükörképszerűen megismétlődik ugyanez a nagymarosi oldalon. 

Tulajdonképpen nem egy nagy durranás, kicsit olyan mint amikor a rómaiak beszélő madarakat ettek: az ízük nem volt más, csak ugye a tudat. Egy csőben végigmenni nem nagy kaland, na de a tudat, hogy 16* méteres vízoszlop van feletted!

Meg egyébként is remek programot lehet szervezni rá mindkét oldalon. Mi kisétálva barangoltunk kicsit Nagymaroson, akkor fedeztem fel a már említett vasúti átjárót is. Hogy mi mindent még, arról hamarosan bővebben írok.

Még több kép itt:

Még egyszer kösz a segítséget Szávoszt-Vass Dánielnek, a Dunai szigetek bloggerének! Aki szeretne átsétálni a Duna alatt, az lesse a DMRV Zrt. honlapját, mikor lesz a következő lehetőség.

*Frissítés1: Zsuzsannától kaptam egy levelet a poszt élesítése után, hogy "A Duna hazankban sehol sem eri el a 16 meteres melyseget, igy az alagut folott is csak 5 m-es a vizoszlop kozepes vizallasnal, nem 16! A maradek 10-11 m kavics-soder." Logikusan hangzik, ugyanakkor én sem a kisujjamból szoptam az adatokat: a helyben kifüggesztett táblán szerepelnek. Hogy ott miért szerepel ez az adat az rejtély. Hopp frissítés 2.: a megoldást alighanem Rézfánfütyülő Fűzangyal kommentelte ide!