Erkélyráépítés régi belvárosi házakra? Akár jól is kinézhet és még praktikus is. Berlinben nagyon megy, Budapesten példa sincs rá

Ezt a posztot egy volt orosz laktanyából kialakított lakás erkélyén írom, melyet valamikor a kilencvenes években csaptak hozzá az akkor már legalább húsz éves épülethez. (Lőttem róla expressz néhány fotót, hogy el tudjátok képzelni miről van szó.) Nem mondom, hogy elegáns (bár rontani nem rontott a négyszintes, eredetileg lapos tetős lakótelepi házak külsején), viszont Isten áldása az itt élőknek. Lehet rajta balkonkertet kialakítani, reggelizni, dolgozni, teregetni, napozni, fröccsözni, pipázni, madarakat hallgatni, lesni róla a gyerekeket a játszótéren (és még valamit, amiről hamarosan külön posztot fogok írni).

Nem is értem, miért nem született több ilyen toldás Budapesten a rendszerváltás után. Az ok alighanem a pénzügyi háttérben keresendő: nem növeli meg az ingatlan értékét annyival egy erkély, hogy megérje az utólagos átalakítást. Ám van, ahol igen. Ráadásul ott az átalakítás emelte az épületek fényét. Ami igazán érdekes, nem is csak azokét, melyek valamilyen orosz birodalmi sablon alapján épültek, hanem a világháború előtti időkből származókét is - amilyen bővítésre én még csak példát sem tudok idehaza.

Ladiszlai Gábor (akivel nem is olyan rég a Tüskecsarnoknál ismerhettük meg a világ "legjobb fej" biztonsági őrét), most Berlinből jelentkezett egy remek ötlettel, amihez fotókat is küldött illusztrációul:

 

Egy hónapot voltam ösztöndíjjal Berlinben és ezalatt keresztül-kasul bejártam a várost. Ami építészeti szempontból meglepett és örvendetes volt, hogy sokkal több a jó állapotban megmaradt, vagy valamilyen formában megmentett világháború előtti épület mint azt korábban gondoltam. Az egykori Nyugat-Berlinben persze nyoma sincs kopottságnak, de a keleti oldalon azért még látni felújításra váró épületet. (Igaz nem sokat, foghíjtelket és üres tereket viszont annál többet. Elképesztő, hogy mennyi hely van Berlinben)

Ami nekem feltűnt és borzasztóan tetszett, az a következő: A már említett századfordulós, két világháború között épült házak felújításakor nagyon sok esetben csatoltak az épületek homlokzatához -főleg alumínium- erkélyeket. Magam is megdöbbentem, hogy az első hallásra barbárnak tűnő megoldás mennyire praktikus és akár tetszetős. Nem is beszélve arról, hogy a lakástulajdonost megajándékozza + 1-2 nm2 szabadtéri szabadsággal.

 

 

 

Gondoltam azért szólok, mert ez a példa akár követhető lenne Budapesten is. Barcelonában járva mindig konstatálom, hogy ott legalább majdnem minden lakáshoz van egy franciaerkély, míg itthon a szecesszió és az eklektika korszakában az erkély, terasz, loggia stb volt szinte az utolsó amire a tervezők gondoltak. A pesti --nem kimondottan frekventált helyen lévő-- régi házak felújításánál akár erre is lehetne gondolni. (persze nyilván a pénz dönt el mindent....)

Ezek az erkélyek szerintem légiesek, nem nagyon rontják az összhatást, viszont nagyon praktikusak. Ahogy megfigyeltem az esztétikai szempontokat ott annyiban veszik figyelembe , hogy utcafronton a homlokzathoz, a gerendákhoz (?) rögzített erkélyeket alkalmaznak, míg a belső udvarokban a nagyobb alapterületet biztosító, így már önhordó szerkezetként lábakon álló erkélyeket építenek. (Ahol megoldható, ott a belső udvarokkban lifteket is kialakítottak, mert a berlini lépcsőházak többségében (kb 4 emeletesek) anno nem szereltek liftet.

 

 

Készítettem pár fotót, illetve találtam egy honlapot is, ahol egy ilyen beruházásokkal foglalkozó cég egyik munkáját lehet látni. 

Persze nemcsak régi házak felújításánál adnak a lakáshoz plusz erkélyt, láttam példát fiatalabb, szocreál házak esetében is. Csak gondoltam az kevésbé érdekes, mert azok a házak sem esztétikailag, sem az elhelyezkedésük alapján nem olyan érdekesek, mint a képekben is szereplő épületek, amelyek konkrétan a Belvárosban vannak.

 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!