Bekerítik a Szent István Bazilikát. Jogos önvédelem vagy újabb merénylet az élhető város ellen?

Mit tudtok arról, hogy a bazilika népszerű köztéri lépcsőjét elkerítik? Tegnap este arra jártam és épül ki a kerítés, nem tudom mik a tervek, hogy tényleg el akarják zárni estére a söröző fiatalok elől, vagy csak "dísz" lesz.

– dobta föl a hírt a Heti Betonos Smiló Dávid egy városblogger levlistára. Aztán még pár képet is küldött illusztrációul. A dolog új volt nekem, pedig mint kiderült már jó ideje tervezgetik a lépést. Természetesen azon nyomban elindult a vita melyben a „deszkások-piások vandálkodnaktól” a „kiölik az életet a városból és miért nem a szegényeknek adták az árátig” minden elhangzott. Nézzük kicsit a higgadtabb az érveket pro és kontra.

Mi a baj a kerítéssel?

Szerintem a lépcsőn üldögélős beszélgetés minden nagyvároshoz hozzá tartozik. Nem tudom mi az oka - lehet, hogy csak az én fejemben kapcsolódik össze a két jelenség -, de így érzem. Voltam már munkamegbeszélésen a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Szépművészeti pedig még is rá is erősített erre a szokásra.

Éppen ezért örültem, hogy az utóbbi időben egyre jobban kezdenek megtelni élettel Lipótváros utcái és a sétálós, kiülős beszélgetős részei lassan összekapcsolódnak. Ennek pedig amolyan középpontjává vált a Bazilika környéke - a lépcsőjén üldögélő, beszélgető emberekkel.

Amióta helyrepofozták előtte a teret valódi magja lett a városnegyed pezsgésének, az addig teljesen átlagos Zrinyi utca a város egyik legszebbjévé lépett elő.

A  kerítés pedig egy jókora teret lehatárol ebből: a frontlépcsőt úgy tűnik kettőbe vágja, vagyis azon túl már nem lesz ücsörgés, meg beszélgetés, meg poharazás.

Természetesen ez utóbbi zavarhatja legjobban a plébániát (meg ami vele jár). Pedig még a legkisebb faluban is legtöbbször egymás mellé esik a két lélekápoló: a templom, s a kocsma. Hogy a híres brennbergbányai templomkocsmáról ne is beszéljünk. A környékről pedig nem is az a klasszikus kocsmázós közönség érkezik éjszakázni a térre, elég csak megnézni az arra található vendéglátóhelyek árait.

 

Mi szól a kerítés mellett?

Mindez persze szép, de valószínűleg nem vigasztalja a plébániát. Talán még az se, ha a Pannonhalmi apátság borával rúgtak be a turisták (tényleg árulnak olyat a DiVinóban?). 

Vannak helyek, amelyek bizonyos közösségeknek fontosak (templom, zsinagóga vagy akárcsak valamilyen fontos, szomorú, szent dolog emlékműve) és ha nem is akarják sterilen elválasztani mindenkitől, szeretnének vigyázni rá.

Itt ráadásul egy teljesen korrekt eljárást választottak. Nem feljelentgetik és lobbistákkal bezáratják a környékbeli helyeket (vagy ha igen, akkor az nem sikerült), hanem a saját területükön emelnek egy kerítést. További jó pont, hogy nem betontömbökből vagy más szemétből építkeznek, hanem egy olyan igényes alkotást hoznak létre, amely harmonizál az épület egyéb vas elemeivel.

Ha ráadásul tényleg úgy lesz, mint írják és csak estére zárják be a kapukat, az egyáltalán nem üt el attól, ami a belső kerületek játszóterein vagy épp a nyugati nagyvárosok parkjaiban megszokott. Sőt még lépcső is marad az ücsörgésre, mindenki örömére (igaz mint a képen látszik, csak a kisebbik fele).

(Ez természetesen nem a kerítés, csak az építkezés idején van itt.)

 

Mi lenne a legjobb megoldás?

A legjobb megoldás - mint minden esetben - az lenne, ha nem kellene kerítéseket emelni, hanem a szabályokat betartanák és betartatnák. Vagyis az ül a lépcső tetejére, aki akar és akkor amikor akar, viszont aki üvöltözik és poharakat csapkod a földhöz, annak azt mondják, hogy irgum-burgum - mindegy, hogy azt a Bazilika lépcsőjén teszi vagy egy utcával odébb.

Ehhez persze rendőr kellene (hús-vér, a turisták nagy kedvence két sarokra sajnos csak egy szobor), az meg nincs. Aki van, annak meg kisebb dolga is nagyobb annál, hogy részeg turistákat csitítgasson a Bazilikánál. Szóval egyelőre marad a kerítés, jelen pillanatban nincs jobb megoldás...