Parkolóhelygyilkos kocsmaterasz

Fotók: Urbanista

A bérház előtt, ahol lakom, a Harmincekettesek terén (BP. VIII. ker, Baross utca – József körút kereszteződése) rendkívül nehéz szabad parkolóhelyet találni. A helyzeten csak ront, hogy a ház egyik földszinti üzlethelyiségében négy éve megnyitott vendéglátóipari egységnek három éve nyílt meg a nyári terasza, ami tavasztól őszig elvett legalább két, de járműméret függően inkább három parkolóhelyet. Tavaly ősztől tovább romlott a helyzet, ugyanis téliesítették a teraszt, azóta egész évre búcsút mondhatunk a parkolóhelyeknek.

Nekem már a nyári terasz sem tetszett, a téli meg pláne. (A nem túl esztétikus ponyvaborítást benyelném szó nélkül, a parkolás miatt piszkálja a csőrömet.) A budapesti belső kerületek parkolási helyzetét ismerve gondolom, sokan megértenek. Olykor csak valamelyik szomszédos utcában tudom a kocsit letenni 400-500 méterre a házunk bejárati kapujától. Pláne télen latyakban, hóban, ha mondjuk a gyereket kell vinni gyorsan az orvoshoz – vagy nagybevásárlás után felcuccolni, lapra szerelt bútort cipelni –, nem egy felemelő élmény.

 

Az előzmények: Irodalmi teázó

Amikor négy évvel ezelőtt felmerült, hogy egy vendéglátóipari egység települ be a házba, még az volt a felvezető, marketingszöveg, hogy egy irodalmi teázó lesz. A lakók megpuhításába Sasvári Sándor lovasszínész is beszállt agitálni (igaz, nem lóháton jött), mondván, hogy micsoda színvonalas rendezvények, felolvasóestek lesznek. Ezen csak mosolyogtunk, és hát nekünk szkeptikusoknak lett igazunk. Závadát, Esterházyt, Spirót, vagy Karafiáth Orsolyát és írótársaikat nem láttuk ott egyszer sem.

Az üzemeltetést már abban az évben átvette a mostani, mindezt örömmel beharangozva Facebook-oldalukon, majd beindult a söröző-funkció. Az egyik állandó bútordarab, alkesz törzsvendéget azóta magamban csak Költőfejedelemnek hívom.

 

Parkolóhelyeink a dohányzásellenes törvény áldozatai

A vendéglátós helyeken a beltéri dohányzás megtiltásával utóbb kiderült, hogy szinte mindenki jól járt. A vendéglátósok a törvényi szigorítás előtt amiatt aggódtak, hogy elveszítik a dohányos vendégeiket, ám ehelyett az történt, hogy aki cigizni akar, kimegy a kocsmák, éttermek, szórakozóhelyek elé.

Utóbb pedig ahol csak lehetett, fűtött terasszal kedveskedtek a bagósoknak. A forgalomcsökkenés helyett viszont azok is elkezdtek szórakozóhelyekre járni, akiket eddig riasztott a füst és a ruhájukba ivódó dohánybűz.

A win-win pozíciót ráadásul az is fokozta, hogy a beltéri tilalommal megszűnt a helyiségek dohányfüst-mentesítő, légtisztítási kötelezettsége. Eleinte a zárt terű helyeken csak ki kellett jelölni nemdohányzó részt, amire a levegőben gomolygó füst persze röhögve fittyet hányt. Majd jöttek az egyre szigorúbb előírások a füstelszívásra a bonyolult és drága rendszerekkel, a kaliforniai szabványig pedig bőven lehetett volna még mit szigorítani.

Még emlékszünk a: "dohányfüstöt tiltsuk ki, ne a dohányzókat"-elvre. Hogy füstszűrésben milyen módszer mennyire hatásos, az egy dolog, de ha a hatóságnak meg kell felelni, netán elhangzik az illetékes szájából, hogy: "Ez így nem jó, nem tudjuk engedélyezni, de tudok ajánlani egy szakembert, akinek megfelelő a rendszere." – nos, ebből a spirálból olcsón nem lehet kitörni.

Szóval mindenki jól járt, kivéve azokat, akiknek megnehezült a parkolása a téliesített teraszok miatt télen-nyáron, egész évben.

Szinte biztos vagyok benne, hogy ez a söröző sem fektetett volna be egy fűthető, ponyvás teraszba (az egész éves közterület-foglalási díj kifizetéséről nem is beszélve), ha nincs a dohányzást tiltó törvény, hiszen bent bőven van hely a vendégeknek, nem csak a földszinten, hanem a galérián is.

Egy téliesített terasz is nyilván olcsóbb, mint a beltéri füstmentesítés fokozódva szigorított szabályainak megfelelni. Gondoltam, hogy vendéglátósunk is mindezért nyelves puszit ad a sorsnak, megérti lakótársaim és az én parkolási gondjaimat és megpróbál az általam javasolt, win-win-win megoldás irányába lépést tenni. Nem így történt.

 
Van rá engedélyünk, a többihez meg mi közünk?

Bementem a sörözőbe és szóltam a pincérnőnek, hogy az üzemeltetővel szeretnék beszélni. Kérdezte milyen ügyben? A végül mind a négy évszakra, teljesen elvesztett parkolóhely ügyében, válaszoltam. Kérném a telefonszámát, hogy beszéljek vele. Az így nem működik, hagyjam én ott az enyémet.

Inkább elmondtam a pincérnőnek, hogy adja át megoldási javaslatomat az üzemeltetőnek: kezdeményezze a hatóságoknál a képen is látható széles járdasávon a gyógyszertár és a McDonald’s számára rakodóterület kijelölését, így felszabadítható a sárga szaggatott felfestéssel jelölt, 2-3 autónyi parkolási tilalom.

 

Ha beválik az elképzelésen, akkor mindenki jól jár. A söröző terasza marad ahol van, a parkolási esélyek pedig ugyanolyanok lesznek, mint a terasz felállítása előtti időszakban. Persze nincsenek illúzióim: lehet, hogy semmit sem lehetne elérni, egy valami biztos; ha meg sem próbáljuk, akkor viszont biztosan nem. 

Két hetet adtam rá, hogy legalább puhatolózzanak, járható-e ez az út, ellenkező esetben viszont én kezdeményezem, hogy vonják vissza a teraszra kapott engedélyüket, – keménykedtem.

Miután vagy két hét múlva érdeklődtem, kiderült, hogy nem igazán hatotta meg a problémám a kocsmárost. "Nem tett semmit. Az engedélye szabályos, a többi nem az ő ügye." – adta át az üzenetet a pincérnő. Bosszantott ez az érzéketlenség, még sem léptem az ügyben semmit.

Hogy miért? Még ha végig is viszem az ügyet, ami akár azzal is végződhet, hogy lebontatják a teraszukat, attól nekem csupán nőnek a parkolási esélyeim (a terasz előtti állapotot kapom vissza), ám dedikált parkolóhelyet nyilván nem kapok a házunk előtt. Ellenben ha (az egyébként nem nagy értékű) autóm fényezését netán megkarcolják, vagy kiszúrják a gumikat, akkor persze, hogy motoszkálna bennem a kisördög; íme a bosszú, holott lehet, hogy a kocsmárosnak semmi köze sem lenne az ügyhöz, csak mindezt bizonyítani se pro, se kontra nem tudnám.

Maradt a bosszankodásom ezen a bevallom nem túl fajsúlyos "first world problem"-emen, vigaszdíjként meg beérem annyival, hogy lévén vezetéknevem Dobó, továbbra is azon kevesek közé tartozom, akiknek a háza előtti téren áll a szobra.:-)

Nektek is van hasonló: "nekem most már jár a terasz, te meg parkolj ahol tudsz!"-problémátok?