A "reklámháló-maffia" sasfészkében jártam. Kamuállványokkal nem foglalkoznak, valódiak a homlokzatfelújításaik

Fotó: Urbanista

Miután megjelent a "Dübörög az építési reklámháló-maffia" című írásom – amelynek apropója, hogy egy újabb olvasó jelezte fényképpel alátámasztva: a budapesti belváros frekventált helyein csak azért reklámhálóznak be épületeket, látszat-homlokzatfelújítást színlelve, hogy valójában kedvező hirdetési felülethez jussanak –, felvette velem a kapcsolatot id. Tóth István, a Horizont Reklám Szerviz Kft. műszaki főelőadója, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ugyanis ez a cég végezte az ominózus Károly körút 23. reklámhálózással egybekötött homlokzati felújítását.

Irodájukba invitáltak. Id. Tóth István kissé indulatos, ám szerencsére kellő humorral fűszerezett e-mailjét úgy írta alá, hogy: "Az egyik reklám-maffiózó"

A meghívást természetesen elfogadtam, hisz már a posztban jeleztem: szívesen meghallgatjuk az érintetteket. Zubreczki Dávid Urbanista- főszerkesztőnek azért biztos, ami biztos megírtam: ha nem adnék életjelet, akkor vagy a Bahamákon koktélozok, mert többmilliárd forinttal megvesztegettek, vagy a Duna fenekén keressenek, cementcsizmával a lábamon.

Élek és virulok, itt Budapesten és nem a Bahamákon. Hosszasan beszélgettünk a cég Hattyú utcai irodájában, de csupán egy kávét fogadtam el, mert annyira megvesztegethetetlenül viselkedtem, hogy még a kísérőnek felajánlott vizet is visszautasítottam. A részben családi vállalkozás részéről riportalanyaim apa és fia: idősebbik Tóth István és ifjabb Tóth István. Először a rangidős Tóth István beszélt:

– Minden felújításunk valódi, vaskos dokumentumokkal igazolható, bármelyiket készségesen bemutatjuk, javaslom, hogy menjünk is végig az anyagon

indított idősebbik, "Don" Tóth István a teljesen megszokott kinézetű, budapesti polgári lakásból átalakított irodájuk tárgyalójában. Hanghordozásában nem volt semmi Marlon Brando-s, és még egy nyamvadt, plüss lófejet sem láttam sehol. Az ominózus, Károly körúti homlokzatfelújítás anyagát végig is néztük. Majd a rangidős Tóth ezekkel a gondolatokkal folytatta mondanivalóját:

– A homlokzatfelújításokat viszont gazdaságosan csak úgy tudjuk elvégezni, hogy kihasználjuk a jogszabályokban biztosított időkeretet.

A felállványozásra, és egyben reklámháló kihelyezésére a három hónapos engedély egyszer hosszabbítható, még további három hónappal, és közben három hónap szünet iktatható be. Így jön ki az összesen kilenc hónap, amíg kint lehetnek az állványok és ezen az időintervallumon belül egyben a reklámhálók.

A Károly körúti épület homlokzatát burkoló, speciális téglák tisztítását az építési engedélyben foglaltak nem teszik lehetővé. Jelenleg nincs olyan megfizethető módszer, mely ne okozna sérülést a több évtizedes felületben, így pl. a homokfúvásos eljárás sem alkalmazható. A homlokzati téglákat lekenni bordó festékkel szintén nem tehettük meg jogszerűen, egy ilyen barmolásba emellett elvből sem mentünk volna bele. A homlokzatfelújítás azonban távolról sem csupán a felület megtisztításából állt. Jelentős számú tégla kilazult, ha mindez nem kerül kijavításra és valakinek a fejére zuhan, a társasháznak kellene felelnie.

További fotók és egyéb dokumentumok: Horizont Reklám Szerviz Kft.

Emellett a nyílászárók, csatornák, műkőelemek, korlátok stb. egy részét is javítani kellett, hasonlóan, mint a képen is látható elemet.

A felújítás előtti állapot

Egyébiránt Ráday Mihály is felvetette, hogy az egész Madách-komplexumot célszerű lenne egyszerre felújítani. Valóban jó lett volna, ám azt az összes érintett társasház nem szavazta meg.

A felújított homlokzatú Károly körút 23.

Ezt követően ifjabbik Tóth István avatott be néhány részletkérdésbe:

– Mi felvesszük azokkal a társasházakkal a kapcsolatot, amelyek homlokzata felújításra szorul, és hirdetési felületként értékesíteni tudjuk. Adunk árajánlatot a munkálatokra, amit a reklámhálózás részben-, vagy egészben lefed. A ház közgyűlésén a tulajdonostársak amennyiben megszavazzák a felújítást, majd a számvizsgáló bizottság azt elfogadja, akkor jöhet a következő szakasz: építési engedélyt kérünk az önkormányzattól. Az engedélyeket jellemzően a fővárostól kell kérvényezni, de esetenként egy-egy épület kerületi hatáskörbe tartozik.

Az önkormányzatoknál is testületek, kollektívan döntenek. A munkák során nekünk és az érintett társasháznak is, külön-külön műszaki ellenőrt kell megbízni. A felújítást a munkálatok végi bejárást követően át kell vetetni, hogy a használatbavételi engedély is kiadásra kerülhessen.

Minden munkafolyamatnak, területfoglalásnak és engedélyeztetésnek meg van a maga költsége. Sajnos, most már az állványállításért is díjat szed az önkormányzat, igaz jelentős, 90 százalékos engedményt ad a listaárából (minden hasonló vállalkozásnak, nem csak a Horizontnak), ám idáig legalább az állványok felállítását nem terhelte külön sarc. Kevés, ennél átláthatóbb konstrukciót látni a vállalkozói szférában.

A konkurenciáról jót, vagy semmit

Ifjabbik Tóth így folytatta a globális helyzet ismertetését, amikor a többi reklámhálós homlokzatfelújító cégnek esetleg az övéktől eltérő módszereiről érdeklődtem:

– Mi nem akarunk a versenytársakra mutogatni, a saját lelkiismeretünk tiszta. Tizenkét éve foglalkozunk építési reklámhálókkal vegyes konstrukciójú felújítással. Ötvenhat budapesti házat csinosítottunk ki ezzel a módszerrel. Társaságunk honlapján szinte mind szerepel. 51 és két fél (kettőnek nincs meg a korábbi állapota) fénykép-pár tanúsítja "Ilyen volt- ilyen lett" címkével az eredményt.

Például ilyen volt a VI. kerületben a Köröndön a homlokzat

és ilyen lett

UPDATE: Facebookos kommentelők jelezték, hogy a köröndi, homlokzattatarozott épület nem azonos a felújítatlan homlokzatúval, ellentétben például ezzel a II. kerületi, Széll Kálmán-térnél fekvővel:

ilyen volt

ilyen lett

A Ferenciek terén a templom reklámhálóval kombinált homlokzatfelújítására különösen büszkék vagyunk, mert tudomásunk szerint Európában egyedülálló megoldást alkalmaztunk. Nagy műgonddal dolgoztunk rajta, nem is volt nyereséges, ám nem bánjuk; komoly szakmai kihívást jelentett.

Természetesen az elvégzett felújítási munkáért mi kell, hogy vállaljuk a szavatosságot. Az egyes társasházak felé ez a mi kockázatunk, függetlenül attól, hogy mennyi a bevételünk a reklámhálóból. Ezért annak sem örülünk túlságosan, ha a társasház a saját kivitelező alvállalkozóihoz ragaszkodik, és nem tudunk a miénkkel dolgoztatni, akiknek az ellenőrzése számunkra egyszerűbb, a korrekt munkakapcsolat szavatolt. Cégünk presztízse fontosabb, mint bármi áron megbízáshoz jutni. Utasítottunk már el társasházat, mert nem lett volna tisztességesen kivitelezhető az igényük.

A versenytársakról még annyit, hogy a más cég által elvégzett, ominózus "Blaha"-üggyel, ti az Urbanistán is foglalkoztatok, és más sajtótermékek is. Érdemes lenne körbejárni az összes épületet. Mondják el azok a lakók is a tapasztalataikat, akik elégedetlenek. Az a gond, hogy sokan túl könnyedén vágnak bele ebbe a vállalkozásba, jelentősen túlvállalják magukat, majd egyáltalán nem teljesítenek megfelelő minőségben. Az meg sajnos senkit sem lep meg, ha a végén a kötelezettségei elől menekülve egy "cégtemetőben" végzi a homlokzatfelújítást vállaló társaság.

Arra a kérdésemre, hogy teljesen engedély nélkül, kamuállvánnyal esetleg bepróbálkozik-e bárki, elmondták, hogy az elmúlt 10-15 évben előfordulhatott, de pillanatnyilag biztos nincs ilyen Budapesten.

– A "kamuállvány" is egyébként valódi állvány, még ha nem is dolgoznak rajta semmit. Látszatállványzatot azért korábban sem állítottak fel

 mondta el Tóth István junior.

A reklámháló és az óriásplakát körte és alma

– Egyébiránt óriásplakátra már csak azért sem kérünk engedélyt, mert ezekre a területekre nem is adnak ki. Nem csupán a rendeletben tételesen felsorolt I. és II. körzet számít tilalmi zónának, legalábbis a városvezetés gyakorlata alapján. Ha végigveszed a korábbi cikkben felhozott példádat – ami alapján óriásplakát-besorolással drágább lenne hirdetni – , az jóval kisebb felület esetén áll meg, mint amilyenek a mi reklámhálóink. Másrészt az óriásplakát önálló talpazatot igényel, másféle kivitelezéssel jár

részletezte  ifjabbik Tóth István.

Lemaffiózóztál minket, nekünk ebből kárunk lett!

Fakadt ki idősebb Tóth István az egyébként teljesen korrekt, barátságos beszélgetés vége felé. (A tegeződés annak ellenére alakult ki, hogy először találkoztunk. Egyébként is a tegeződés híve vagyok: többnyire eredményesebb, gördülékenyebb így a legtöbb munkakapcsolat.)

– Amikor a cikked megjelenése után bementem az önkormányzathoz, azt nevetgélve lobogtatták: "Nem is tudtuk Tóth Úr, hogy maga maffiózó!"

Bevallom, kissé feszengtem, amikor a szemembe mondták, hogy egy nálam vagy két évtizeddel idősebb férfi az én firkálmányom miatt került kellemetlen helyzetbe, de elmondtam nekik, hogy korábbi írásomat ennek ellenére vállalhatónak tartom, hiszen arról írtam, amit az olvasók és magam is láttunk és már abban a posztban is jeleztem: szívesen megírom a másik fél álláspontját.

Abban mindhárman egyetértettünk, hogy mélységi, oknyomozó(bb) cikkeknek is bőven lenne helye a tárgyban, mindettől magam sem zárkózom el; ha bárki az olvasók közül megkeres konkrétumokkal egy-egy házzal kapcsolatban, annak szívesen utánajárunk. A társasházi illetékesekkel, közös képviselővel, számvizsgáló bizottsággal, intéző bizottsággal, az önkormányzati szervekkel is beszélünk. Ha fellelhető és vállalja az interjút, a reklámhálós kivitelezést végző vállalkozót is megszólaltatjuk.

Mindenesetre sikerült azzal pertől-vendettától eltekinteni, hogy elfogadták alábbi érveimet:

– Nézzétek, valahol hasonló műfajban utazunk: ti reklámfelületeket árultok, én pedig olykor harsány címadással hívom fel a figyelmet a "termékemre".

Úgy őszintén, szerinted elcsúfítják Budapestet ezek a reklámhálók?

Szegezte nekem a kérdést ifjabbik Tóth István. Különös tekintettel arra, hogy ha így is- úgy is fel kellene újítani egy homlokzatot, akkor a másik opció egy koszos, szakadozott, zöldes-seszínű háló lenne.

– Szerintem nem –

válaszoltam.

– Egy világváros arculatán az igényes óriásreklámok még javítanak is. A hangsúly azonban a "szerintem"-en van, hisz ez egy esztétikai kérdés. Pro és kontra érveket szakemberek és laikusok is felhozhatnak.

Például Debrecen főépítésze blogunkon is kifejtette, hogy városa a másik iskolát képviseli: ott építési háló jelentős részén csupán az épület homlokzatfelújítást követő képe helyezhető ki

részleteztem véleményemet.

– No, igen, de hát a reklámhálózással a jellemzően nem túl vaskos költségvetéssel bíró társasházakat segítik ki, illetve az önkormányzatnak sem kell a saját büdzséjéből kipótolni a frekventált helyen fekvő épületek tatarozását

replikáztak a horizontos Tóthék.

Debrecen ugyan az ország második legnagyobb városa, ám nem egy ligában játszik Budapesttel. Egy világvárosnál (legalábbis szerintem) belefér az efféle harsányság (hisz a letűnt idők pesti neonreklám-kultúráját is sokan visszasírják), ami egy vidéki nagyvárosnál esetleg zavaró lenne. És hát a Horizont reklámos Tóthék azt is megjegyezték, hogy könnyű egy állami beruházásnál az építési hálón a homlokzati látványtervet feltüntetni, ha erre van költségvetés.

A budapesti felújítások esetében viszont a társasházi lakások jelentős része magántulajdonban áll. A reklámhálós konstrukcióval a tulajdonostársak számára jelent kisebb anyagi megterhelést a felújítás, hiszen az e célra kiírt pályázatok többnyire a tényleges költségeknek csak egy kis részét fedik le.

Elmondtam, hogy szerintem az lenne az ideális, ha a reklámhálók további engedélyezése mellet a város ilyen jellegű, egységes arculatáról is döntene egy szakmai testület, akár bizonyos esztétikai kritériumoknak való megfelelés előírásával. Ezzel a horizontosok is egyetértettek, ám ilyen nincs.

_____________________________________________

Összességében: tisztességes vállalkozók beszéltek nyíltan ténykedésükről.

Tulajdonképpen ez a konstrukció valahol win-win szituáció, ám senki sem kap semmit ingyen. A társasházi lakók a fentebb felsoroltak miatt a kissé elhúzódó felállványozással fizetnek, hiszen eltűrik a kilátás ideiglenes romlását.Hasonlóan, mint azok a városlakók és látogatók, akik nem az én véleményemet osztják, hanem kimondottan csúfnak tartják a reklámhálókat, hiszen a felújításokat követően már rendezett homlokzatú épületeket látnak.

Egy tanács azoknak, akik ilyen épületben bérelnének utcai fronton lakást: próbálják kikötni a bérbeadóval, hogy adjon nekik kedvezményt egy esetleges homlokzatfelújítás idejére, pláne ha a páratlan panorámával hirdették meg az ingatlant.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!