Emelt díjas telefonszámú a budapesti reptér járatinformációja, szerintetek ez így rendben?
Szép, kerek 90-es előhívószámmal tárcsázható a Liszt Ferenc Repülőtér járatinformációja. Az „Általános szerződéses feltételek” szerint. (Akiket a hányinger kerülget a különféle Üzletszabályzatok, ÁSZF-ek puszta látványától, számukra talán nem annyira feltűnő, de az ÁSZF bevett magyar elnevezése: Általános Szerződési Feltételek, magánál a reptéri ÁSZF-nél már így is szerepel és nem „szerződéses” , mint ezen a linken, de ez lenne vele a legkisebb gond.)
A reptér ÁSZF-e annak rendje és módja szerint taglalja, hogy kizárja a felelősségét, ha az információ pontatlan, mert az érintett légitársaságtól nem kapnak naprakész (pontosabban: „a késések tekintetében percrekész”) adatot.
Az már kevésbé helyénvaló, hogy a feláras szolgáltatást nem bruttó árban tüntetik fel – holott a jellemzően magánszemély fogyasztókat így kellene tájékoztatni –, hanem a nettó ár + ÁFA megadásával.
Azt értem, hogy a reptereknek költséghatékonyabb átterelni az érdeklődőket internetes felületükre, mint sem telefonos ügyfélszolgálatot fenntartani; no de ez egy olyan „szerzett jog”, amit suba alatt fizetőssé tenni szerintem nem túl etikus.
Megnéztem néhány nagyobb külföldi nemzetközi reptér honlapját, és nem bukkantam hasonló megoldásra. A saját honlapjaikon ők sem reklámozzák túlságosan a tudakozós telefonszámaikat, ám Feriheggyel ellentétben a bot-módszer helyett a sárgarépát alkalmazzák.
Például a Heathrow a gyakran utazóknak a honlapján olyan extrával kedveskedik (ingyen), hogy ha valaki feliratkozik a hírlevelükre, akkor kétszer olyan hosszú ideig használhatja a reptéri ingyenes wifit. Emellett okostelefon-apllikáció is letölthető a járatinformációkról, ám emelt díjas telefonos tudakozóról szó sincs.
A Google, célirányos, telefonos járatinformáció keresésre, csak a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér esetén jelzett: Flight Information: Phone: (06 90) 183 383 (premium rate phone number).
Árulja el nekem valaki, hogy egy reptér-üzemeltető mire fel tekinti prémiuminformációnak a le- és felszállási időpontokat? Mi lesz a következő fejlesztés? Ha egy késés meghalad egy bizonyos időt, akkor még nagyobb a telefonos felár? Ha a kommentelőnek elég meggyőző az érvelése, akkor fényes jövő várhat rá a MÁV-nál vagy a BKV-nál.
Még az emelt díjas telefonszámok Mekkájában, az Amerikai Egyesült Államok repterein sem találkoztam telefonos járatinformációval, mint többletfizetős, prémiumszolgáltatással. (Az USA budapesti főkonzulátusán egy időben csakis emelt díjas telefonszámon lehetett időpontot kérni a beutazáshoz szükséges interjúra.)
A Los Angeles-i nemzetközi reptérnek, a LAX-nak a honlapján úgy próbálják elejét venni a telefonos tudakozásnak, hogy a felhasználó szeme azonnal megakad a valós időben frissített járatinformációs menün.
A budapesti nemzetközi reptér ÁSZF-je szerint hívásonként 240,15 Ft + ÁFA-t kell fizetni, vagyis összesen 305 forintot. Elismerem: nem egy egetverő összeg, ám arról sem hallottam, hogy e kvázi prémiumszolgáltatásnak a bevezetését agyonhirdették volna. A hatályos ÁSZF 2014. május 13-i, és mint a reptér szóvivőjétől megtudtuk (lásd lentebb), akkor álltak át at emeltdíjas-rendszerre.
Aki minderről nem tud, az könnyen pofára eshet, ha teszem azt olyan céges mobilról érdeklődne, amelyikről letiltották a 90-es számok hívását. (Avagy azok a fiatal, még diák huszonévesek, akiknek a szüleik fizetik a mobiljukat és kellőképp előrelátóan kiiktatják e számokat.)
Egyes légitársaságok, például a WizzAir már 2008-ban bevezette, hogy a telefonos ügyfélszolgálatuk emelt díjas, csakhogy ők vállaltan fapadosak, míg a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér (legalábbis egyelőre) nem csupán fapados.
Hardy Mihályt, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér kommunikációs igazgatóját is megkérdeztem, aki az alábbiakat válaszolta:
„Idén májusban álltunk át az emeltdíjas, telefonos járatinformációs tudakozóra. Valóban az a reptér motivációja, hogy az ügyfeleink egyre inkább az internetes, mobiltelefonokkal is kényelmesen igénybe vehető járatinformációs felületen tájékozódjanak. Az internetes járatinformáció honlapunk kezdő felületén azonnal szembetűnő. Öt percenként frissítjük, okostelefonnal is könnyen használható.
A világ sokat változott az elmúlt néhány évtizedben. Harminc évvel ezelőtt még jellemzően utazási irodákban vásároltuk meg a papírra nyomtatott jegyet, míg manapság már például a Lufthansa járatain elegendő, ha a mobiltelefonra megküldött QR-kódot húzzák le a beszállításkor.
Nekem a telefonos ügyfélszolgálati kavalkádról a réges-régi telefonos kabarétréfa jut eszembe a levehető ajtós NDK-turmixgépről, holott az a korszak már rég elmúlt.
A telefonos járatinformáció fizetőssé tételével elértük, hogy nem kell további költségráfordítással fejlesztenünk a telefonos ügyfélszolgálatot. Hozzáteszem, hogy az általános telefonos tudakozónk – ahol a járatinformáció kivételével minden másról érdeklődhetnek –, továbbra is alapdíjas. Egyébként gyakran elképesztően furcsa kérdéseket kapunk, amelyek közül azokat, amelyeket nyilvánvalóan nem azért tesznek fel, mert valaki éppen jó dolgában szórakozik, kivétel nélkül meg is válaszolunk.
Például személy szerint engem is kerestek meg azzal, hogy az egyik légitársaság járatain mekkora a legnagyobb még szállítható ketrecméret, amelyben kutya is utazhat. Utánajártam és érdemben válaszoltam.”
(Hardy Mihályt egyébként alapdíjas számon értem el, sőt visszahívást ígért, aminek gyorsan eleget is tett és kérdéseimre készségesen válaszolt.)
Nektek mi erről a véleményetek, illetve futottatok-e már bele más reptéren (légikikötőre, és nem az egyes légitársaságokra gondolok) hasonló gyakorlatba?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon