A londoni szellem-metróállomásokat hotelekké, üzletekké, turistalátványosságokká alakítják
Az angolok nem csak a kísértettörténetekért rajonganak, hanem mindig is értettek az (állítólag) kísértetlakta kastélyok kereskedelmi kiaknázásához. Nem kevés ilyen kastély látogatható belépti díj ellenében.
Londonban régóta buli a földalatti alagút
A brit fővárosban már régóta turisztikai látványosság a földalatti alagút. 1843-ban adták át a Temze-alagutat és kezdetben hatalmas sikert aratott.
Az átadás napján ötvenezren váltottak egy pennyért jegyet, hogy átsétáljanak a folyó alatt, míg az első tíz hétben összesen egymillióan (London korabeli népessége kétmilliós volt). Egyetlen akkori penny mai, inflációval növelt reálértéke (az 1971-es font-schilling-penny-ről a font-penny-rendszerre áttérést is bekalkulálva) 6 font és 20 penny.
Vagyis mai értéken számítva két és fél hónap alatt hatmillió-kétszázezer font (közel két és fél milliárd forint) volt a jegybevétel, ami nem kis összeg.
A Temze alagutat akkoriban a világ nyolcadik csodájaként tartották számon.
A teljes történethez az is hozzátartozik, hogy rendkívüli nehézségek árán építették meg a Temze alatti alagutat. Lényegében technológia- és egyben emberkísérlet folyt. Tucatnyiszor betört a folyóból a víz, mérges gázok szabadultak fel, amelyektől sok munkás megvakult és a halálos áldozatok száma sem volt csekély.
Valamint a kezdeti turistabummot követően lanyhult az érdeklődés, részben azért is mert, utcalányok és rablók, zsebmetszők terepévé vált az alagút. A tervezett lovasforgalomra bővítés meg sem történt, azonban 1865-ben megvásárolta egy vasúttársaság és síneket fektetett le.
A londoni tömegközlekedési vállalat hozzájárulásával igazándiból nem kísértetjáratokat szeretnének újrahasznosítani, hanem a világ egyik legrégebbi, és legnagyobb földalatti hálózatának használaton kívüli szakaszainak állomásait, az úgynevezett: „»Ghost« London Underground station”-öket , számol be az Evening Standard.
London használaton kívüli földalatti járatainak az újrahasznosítását a Barclays bank egykori elnöke, Ajit Chambers vetette fel, még 2009-ben. Szerinte ez a hálózat 3,6 milliárd angol fontot ér. Nem csupán bezárt metrószerelvények járatai, hanem egykori földalatti lóvasutak és lovaskocsi-járatok is érintettek a projekttel.
A hasznosítás érdekében már akkor, öt évvel ezelőtt meg is alapították az Old London Underground Company-t.
Chambers 34 lehetséges helyszínt nézett ki. A fejlesztések első szakaszában 13 állomás átalakítását tervezte művészeti galériákká és szórakozóhelyekké.
Mivel az újrahasznosításra szánt, régi járatok nem veszélyeztetik a jelenleg is használt nyomvonalat, a „londoni BKK”, a Transport for London (TfL), a napokban zöld fényt adott az Old London Underground Company-nak, hogy pályáztassa a „szellemállomásokat” újrahasznosításra.
Rokonszenves ötlet. Budapesten is elképzelhetőnek tartanátok valami hasonlót? Nyilván itt nincs annyi használaton kívüli metróvonal (sőt, legjobb tudomásom szerint semennyi, de az olvasók bártan cáfolhatnak), de réges-rég bezárt pályaudvarokat, illetve a kőbányai sörgyár funkciót vesztett földalatti járatait, vagy akár a részben városi legenda-gyanús II. János Pál Pápa téri (néhai Köztársaság téri) állítólagos ávós kínzókatakombákat is ki lehetne használni.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon