Tematikus magyar játszótér épült Barcelonában. Elmentünk, megnéztük és most megmutatjuk nektek is

2014.12.15. 08:53
3 hozzászólás

Magyar játszótér épült Barcelonában. Mi sem természetesebb, hogy odarepültünk és megnéztük. 

Na jó, persze nem egészen így volt, mert akármekkora Kő Boldizsár-rajongó is vagyok, azért nem utaznék Európa másik felébe, megnézni a legújabb félkész alkotását. Viszont a repjegyünk már nyáron megvolt, s azért épp mostanra, mert ugye így decemberben a legkevésbé élhetetlen a város. 

S ha már ott voltunk, megnéztük a játszóteret, amiről Boldizsár mesélt pár hete az Urbanista-interjúban.

AParc de l'Oreneta egyáltalán nincs a város szívében, amolyan budai villa- és térsasházas negyed hangulatú környéken fekszik a Sarria negyedben. Alig száz éve tartozik Barcelonához.

Azonban egyáltalán nem fölösleges kiruccanni oda, hiszen pár száz méterre fekszik a fantasztikus állapotban megmaradt Pedralbes gótikus kolostortól. Ez önmagában megéri a kirándulást, ráadásul öt euró a belépő, ami nevetséges a belvárosi belépők áraihoz képest.

Na és innen van pár perc sétára a park, ahol kanyargós kaptatókon feljuthatunk l'Oreneta palotájáig. Vagyis annak a helyéig. A falaiból csak romok maradtak a polgárháború után, a falcsonkokat pedig földdel töltötték ki, így egy kis fennsík alakult ki.

Ide került nagy önkormányzati összeborulás, a megbonthatatlan katalán-magyar barátság jeleként a csöpp játszótér.

Témáját tekintve olyan, mintha I. Jakab és Violant d'Hongria (született Árpád-házi Jolán)udvarába csöppentünk volna. Azért pont az övékbe, mert valamilyen katalán-magyar közös keretet kerestek a játszótérhez, ez pedig szinte adta magát.

Így mesélt a magyar királynéról Kő Boldizsár, a már említett interjúban:

Aktívan politizált, csatákba járt, és vitt magával magyar építőket, szokásokat is az udvarba. A katalánok odavannak érte, van olyan felvonulás, ahol csak két embert visznek körbe, a királyt és a királynét. Az ottaniak amúgy is szeretnek bennünket. Mondta is a polgármester, jó lenne, ha egyszer nekik is olyan nagy és erős országuk lenne, mint Magyarország.

Ott a királyi pár, előttük asztal borral és kenyérrel, de gondolom majd sül mellé még ez-az homokból.

Van aztán pörgő vitéz, forgó kerék áttétellel, lovas hinta, vártoronykilátó, griffes fogat, amin csúszkálni lehet és megelevenedett címerállatok.

A játékok már a helyükön vannak, csillognak-villognak, csak a homokot bobcatezik még alájuk. Hivatalos átadó januárban lesz valamikor - úgy tűnt nem csak a játszóteret, de az egész parkot helyrepofozzák épp -, de bekéredzkedtünk és a parkfenntartók beengedtek.

Nagy fényképészeti alkotásokra nem volt időnk, de egy pár fotót azért kattintgattunk az egyelőre elkerített terepen.

Biztos nagy sikere lesz, annál is inkább, mert a parkot sokan használják, a szomszédban pedig egy iskola is van.