Na ilyenek Nyugat-Európában nincsenek! Tudjátok hány épület maradt Magyarországon a török korból?

Lehet-e bizarrabb ajándékot adni az egyik legfontosabb keresztény ünnepre, mint egy oszmán hódoltság dzsámijait és minaretjeit bemutató könyvet. Biztos.

De biztos az is, hogy én nagyon örültem volna, ha most karácsonyra az Oszmán–Török építészet Magyarországon című könyvet kapom.

De megkaptam már karácsony előtt, így most elmesélhetem, miért is tetszett.

A téma ismeretében nem nagyon számítottam vastag könyvre, hiszen alig pár városunk büszkélkedhet török kori építészeti emlékkel, azok se túl sokkal. A budai fürdők, Gül Baba türbéje, az egri minaret és a pécsi dzsámi, amit mindenki ismer. Csak alig párszor több van.

Összesen 21 épületet mutat be a kötet, és abban már az olyanok is benne vannak, mint Tojgun pasa dzsámija, melyre ma már alig néhány szamárhátíves ablak emlékeztet a kapucinusok templomán.

Az országot felszabadító keresztény hadak ugyanis jellemzően nem rombolták le az oszmán épületeket, csak újrahasznosították azokat. Az, hogy kevés maradt belőlük, annak is köszönhető, hogy nem is volt túl sok török épület. A meghódoltatott népet nem térítették meg a muszlimok, az itt állomásozó katonák többsége pedig nem városokban, hanem várakban élt. Persze azért pusztultak is rendesen török kori emlékek az évszázadok alatt: legutóbb tavaly, a Várkert alatti mélygarázsépítésnél. 

Na de vissza a könyvhöz! Az Oszmán–Török építészet Magyarországon nem csak a témája miatt vékony – annak ellenére, hogy a teljes szöveg kétnyelvű! –, hanem a műfaja miatt is.

K. Pintér Tamásnak nem ez az első könyve a témában. Törökországi rajzok című kötetének az volt az alcíme, hogy Egy építész vázlatkönyvéből. Nyugodtan lehetne ennek is. 

Nem részletekbe vesző, lényegre törő, egyszerű rajzok adják az album gerincét. Nekem jobban bejönnek, mintha fényképek lennének. Talán azért, mert hetvenes-nyolcvanas években kiadott művészeti könyveken nőttem fel, amikor még nem nagyon voltak jó képek az ilyenekben - pláne nem színesek. És persze imádtam a hangulatukat.

Sudár Balázs írt mindegyik mellé rövid ismertetőt, amelyek talán lehettek volna hosszabbak is - még akkor is, ha a hangsúly a rajzokon van. 

De lehet hogy éppen ez az erénye a kiadványnak, mely így leginkább oyaln, mint egy klassz képregény. Alighanem azok is örömmel forgatják majd, akiket már 2-3 oldal folyószöveg is elriaszt. Viszont szeretik a képregényeket, a történelmet vagy az építészetet - esteleg mindhármat.

A könyv 3000 forintba kerül, egyelőre csak a kiadótól lehet megrendelni ezen az e-mailcímen: marketing@turkinfo.hu  

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!