Megszűnt egy kis budai utca

Szeretem a budai kertváros kis utcáit összekötő lépcsőket, meredek ösvényeket. Elsősorban azért, mert életem két nagy szerelméhez is ilyenen át jártam éveken át, az egyikhez Zöldmálon, a másikhoz Virányoson.

Persze nem ezért fontosak ezek a közök, még csak nem is azért, mert megőriznek valamit a régi budai hegyek hangulatából az egyre lelketlenebbé váló társasházas, lakóparkos vidéken. Sőt nem is csak azért kellenek, hogy utat adjanak a víznek, ha a betonmedrekbe vagy földalatti csövekbe kényszerített hegyi patakoknak nyargalászni támad kedve.

Ám leginkább azért van rájuk szükség, mert autó nélkül csak ezeken át lehet közlekedni a hegyoldalakban, ahol többnyire párhuzamosan futnak az utcák, s buszjáratot vezetni mégsem lehet mindegyiken.

Aztán jön valaki és hopp lezárja az egyiket. De nem ám egy tiltótáblával, hanem egyik irányból egy fallal, a másikból betonvasráccsal. Keményen. Férfiasan. Mintha csak ettől a krapektől tanulta volna, hogy ne térjünk ki senki elől.

Ahogy egy olvasónk írja:

A szomorú levélhez szomorú képeket is küldött az olvasó. 

Bakró-Nagy Feri pedig tegnap kiugrott megnézni a helyet, és hát ő sem lett vidámabb:

Megkerestük a II. kerületi önkormányzatot is, ahonnan a következő választ kaptuk:

Vagyis úgy tűnik, ezúttal mindez szabályos. Persze ilyenkor eszembe jut egy csomó minden, mondjuk

• hogy milyen szép lehetett az az idő, amikor egy közösség megalkotta a maga szabályait és azt nem kellett írásba fektetni, mert mindenki betartotta, 
• hogy milyen rossz, hogy olyanok építenek házakat erre, akiknek az egész környék pusztán egy halom papírlap, engedélyek, hasznos és haszontalan négyzetméterek, 
• hogy ez tök olyan, mint amikor valaki megvesz egy kis villát egy gyönyörű gyümölcsössel és aztán az egészet leradírozza, s a helyére egy maximális alapterületű hodályt épít nyírt gyeppel és tujasorral, s bár mindez megfelel az előírásoknak, vérzik a szíved, ha látod,
• hogy basszus pont azt ölik ki a budai kertvárosból, ami miatt egykor értékessé vált,

meg ehhez hasonlók. Csak az a baj, hogy bármi ilyesmit írok, tiszta közhely és szentimentális picsogás.

Szóval inkább csendben szomorkodom én is.

FRISSÍTVE: Hopp, többen is jeleztétek, hogy erről a házról bizony már volt szó az Indexen, nem is olyan rég. Nézzétek csak!

*FRISSÍTVE2.: Bár a történet cseppet sem lett vidámabb, ott élők jelezték, hogy nem a képen látható, hanem a szomszédos ház záratta le az ösvényt. Igaz, a képen látható ház bérlőjével végeztette el a munkát, így kerülhettek annak telkére a macskakövek. Érdekes csavar, annyi szent, én el is hiszem, de ez sajnos cseppet sem változtat az állapoton, s a véleményemen.