Megosztja Londont a futurisztikus gyaloghíd

A Temzén ringatózó csónak és egy talpalatnyi zöld az ellenpontja a nyüzsgő városnak abban a promóvideóban, melyben Joanna Lumley győzködte a város lakóit arról, hogy Londonnak igenis szüksége van egy fákkal-bokrokkal beültetett, 367 méter hosszú gyalogoshídra a South Bank és a Covent Garden között.

„Mint a legtöbb városlakó, én is vágyom néha egy nyugodt helyre, távol a zajtól, sürgés-forgástól. Az új híd az ingázóknak gyors és gyönyörű utat nyit meg – az ábrándozóknak csendes zugot ad, hogy a fák és bokrok közt bolyongjanak.″

Nehéz, de nem lehetetlen összegyűjteni rá a pénzt, mert akivel csak beszéltem, támogatja az elképzelést – ami azért csodálatos, mert az egész az én ötletem.

– magyarázza a videón a hídról, amit itt harangoztunk be először. Igen ám, de mit szól ehhez a többi városlakó, ha ez a London fölött átívelő 270 fa, rengeteg pihenőpad és rusztikus béke, azaz a Garden Bridge 175 millió fontba, azaz több mint 70 milliárd forintba, karbantartása pedig évi 2-3 millió fontba (nagyjából egymilliárd forintba) kerül majd?

Nem kell megijedni egy ilyen nagy összegtől, egy gyönyörű, ikonikus építményről, London és az Egyesült Királyság büszkeségéről van szó.

– mondta higgadtan Lord Mervyn Davis, a hídra gyűjtött pénzt gyűjtő alap elnöke.

Oké, de ki állja a cechet?

Vagyis, emlékeztet a Guardian, mi van azzal az eredeti elképzeléssel, hogy a híd magánpénzből épül? A projekt javára létrehozott alapot George Osborne pénzügyminiszter és Boris Johnson londoni polgármester is kitömte pénzzel, mindkét forrásból kapott 30-30 millió fontot (összesen 25 milliárd forintot).  Eközben csak a gyalogosok használhatják majd – az autók kihagyása érthető, de még biciklisávot sem terveztek rá. A Waterloo Community Development Group szerint pedig mindez azért védhetetlen, mert a pénzből akár 30 új parkot nyithatnának Londonban.

Rengeteg közszereplő szólalt fel, a híd ellen érvelve. Szerintük rosszul veszi ki magát, hogy  Londonban, ahol a lakhatásra (és egyébként a közlekedésre) is bőven lehetne közpénzt költeni, egy vitatott terv ekkora támogatást kapjon: „Úgy tűnik, Lumley, Johnson és Osborne hiúságát legyező kolosszális tervről van szó” – fogalmazott Sir John Tusa, a Barbican művészeti központ volt igazgatója. „Elképesztő, mekkora összegek vándorolnak Johnson és Osborne farzsebéből kedvenc projektjeik finanszírozására. Kinek kell ez, ki fogja fenntartani? Visszaélnek a hatalmukkal és befolyásukkal” – tette hozzá.

Jó ötlet, csak máshol és másoknak lenne rá szükségük. Építsék meg Hullban.

– twittelte Grayson Perry művész. Jonathan Meades filmes egyenesen úgy fogalmazott, hogy felőle akkor indulhat az építkezés, „ha a híd alapjába belebetonozzák Boris Johnsont”. Persze támogatók is vannak szép számmal, például Sir Nicholas Bacon, a Királyi Kertészeti Társaság elnöke, vagy Sarah Sands, a London Evening Standard szerkesztője.

Sokan azon akadtak fenn, hogy a híd már azelőtt elkezdett drágulni, hogy a megépítés egyáltalán szóba került: 2013-ról még csak összesen 60, később 100-120 millió fontot emlegettek, most 175-öt. Eredetileg legfeljebb négymilliós közpénzről beszélt Sir Peter Hardy közlekedésügyi biztos, ez azóta ugrott fel 60 millió fontra. (A pénzügyminisztérium adományát nyilvánosságra hozták, a polgármester 30 milliója egy parlamenti kérdésre adott válaszból derült ráadásul csak ki.) Másoknak az nem tetszik, hogy éjféltől hajnal hatig lezárnák a hidat, és legfeljebb nyolcfős csoportokban lehetne sétálni rajta.

A megosztó tervező

Az építész személye is vitát kavart: Joanna Lumley Thomas Heatherwick tervezőt egyenesen korunk da Vincijének kiáltotta ki – ő tervezte a londoni olimpia megnyitóján a felemelkedő sziromalakú fáklyákból összeálló üstalakzatot és a londoni Routemaster emeletesbusz-redizájnt is. Az építész radikális megoldásairól ismert, amik néha visszaütnek: 1,4 millió fontos (600 millió forintos) B of the Bang című manchesteri szobrát lebontották, miután több fémdarab kiesett a kompozícióból, úgy, hogy akár meg is ölhetett volna valakit.

Az Architects’ Journal által megszerzett dokumentumok szerint a tervezőnek kellemesen kipárnázott volt az útja a megbízásig: a meghívásos pályázaton két, elismert hidak sorát tervező céget utasított maga mögé, leginkább a „releváns tervezői tapasztalat” kategóriában szerzett magas pontszámával – miközben a Heatherwick Studio eddig mindössze egy hidat tervezett. Szakemberek szerint feltűnő, hogy a pályázatra például a Millau-viaduktot jegyző Alistair Lenczer sem kapott meghívást.

Eközben Rowan Moore kritikája szerint messze túlzás, hogy Lumley erdei sétához hasonlítja az átkelést a leendő hídon – ami keskenyebb, mint a híd északi részén elterülő, talpalatnyi zöld Temple Garden. Moore szerint az is csak hangzatos szólam, hogy „pezsgő kapocs” lesz a híd a Temze ezen a hidakban egyébként sem szűkölködő szakaszán.

A polgármestert felügyelő Londoni Közgyűlés (London Assembly) a héten elfogadott határozatában szólította fel Boris Johnsont a pályázat „teljes és független felülvizsgálatára”, és a közpénz felajánlásának visszavonására. A határozat hiába vonja kétségbe a híd szükségességét, a támogatók azt mondják, ez nem hátráltatja a megvalósítást: a meglévő 60 mellé még 65 millió fontot gyűjtöttek, így már csak 50 millió hiányzik. Caroline Pidgeon, a libdemek vezetője a Londoni Közgyűlésben azt mondta: „A Temze mentén számtalan hely van, ahol jóval nagyobb szükség van gyalogos- és biciklis hídra”. A felülvizsgálat ellenére az építkezés már idén elindulhat, és 2018-ra be is fejeződhet.

Nem szorul utánpótlásra?

A terv támogatói szerint viszont a Temple metróállomás környékét dinamizálja majd a fejlesztés. „Pedig lehet értékes a nyugalom is” – érvel Moore, aki szerint ráadásul a híd déli végpontja, a South Bank „aligha szorul látogató-utánpótlásra”. Ebben különbözik a londoni projekt a New York-i High Line Parktól: ott a cél a város egy elhanyagoltabb területének felpezsdítése volt (az alsó-manhattani nyilvános park a hajdani West Side Line magasvasútja vonalán épült, mintájául a párizsi Promenade plantée szolgált).

Mindannyiunk életében akad hely még néhány virágnak.

– fejtette ki Joanna Lumley a promóvideóban. Hát még 270 fának egy gyalogoshídon! A színésznő egyébként arra célzott, hogy hisz abban, hogy a kert-gyaloghíd szép lassan világszerte elterjed. Példák már vannak: a High Line Parkot 2006-ban kezdték építeni, 2009-ben nyílt meg az első, 2011-ben a második szakasza, évi 5 millió látogatót vonz, Woody Allen Manhattenjében is hangsúlyos helyen tűnik fel – persze még jóval a felújítása előtt (megvan a film elejéről, hogy „Első fejezet. Imádta New Yorkot″?). A Vincennes-vasútvonal romjain újjáépült, 1993-ban felavatott, 12. kerületi Promenade plantée pedig a Mielőtt lemegy a Napból lehet ismerős.

A Gizmodo közben arról cikkez, hogy New Yorkban jövőre a londonihoz kísértetiesen hasonló terv, a Pier 55 (55-ös móló) valósulhat meg – a 12 ezer négyzetméteres mesterséges sziget 170 millió dolláros költségvetéséből 40-et (45-ből 10 milliárd forintot) a város állna. Ők is azt hozzák fel, hogy a pénzből akkor már miért nem újítanak fel 35 parkot New York rászorulóbb részein. Reklamálni ugyanott lehet: az 55-ös móló Barry Diller milliárdos és Diane von Furstenberg szerelemgyereke, de ugyanúgy Thomas Heatherwick tervezi.