Mi lenne, ha hidroplánkikötő épülne a budapesti vizes vb-re?

Vendégszerzőnk, a vizirepules.hu oldal szerkesztője és több témával foglalkozó könyv szerzője, már korábban is írt az Urbanistának a hazai hidroplán-közlekedés feltámasztásáról. Most a polgári repülés világnapja alkalmából a budapesti vizes vb kapcsán vizsgálta meg a lehetőségeket.

Ma, a polgári repülés világnapján is azt mondom: jól illene a 2017 évi budapesti vizes világbajnoksághoz a hidroplánok látványa a Dunán. A folyóba tervezett ugrótorony mellett a hidroplánok fel- és leszállása a másik extra lenne. 

A világbajnokság VIP-vendégei biztosan élveznék, ha a reptérről a nagy gépük mellől a Dunára leszállva a Dagály Úszóközpont üvegpalotája előtti kikötőben léphetnének ki a hidroplánból. Vagy az Úszópalota elől indulva hidroplánnal maximum fél óra alatt lerepülnének a balatonfüredi nyílt vízi úszóversenyekre, a füredi kikötő mellett vizet fogva.

De hidroplánnal sétarepülve különleges élmény várná az érdeklődőket a Duna felett úgy látni a főváros nevezetességeit, ahogy az eddig csak a kiválasztott pilótáknak adatott meg, mikor ünnepeken bemutatókat repültek a Duna vonalán. Ráadásul egy órán belül a Hortobágy, Tokaj, Badacsony, Baja, vagy más érdekesség vizén vagy közeli vizén landolhatna a hidroplán. Például a hortobágyi kilenclyukú híd melletti halastóra leszállva a vendégek csak átsétálnának a bemutató helyszínére ámulni a csikósok ügyességén. Utazással együtt a külföldi vendégek mindössze öt-hat óra alatt teljes élményt kaphatnának a magyar vidékről, s még a levegőből is látnák azokat.

A világ hidroplán-légitársaságai napjainkban legfeljebb 20 utast szállító gépeket használnak. A DHC-6 Twin Otter hidroplán a legnagyobb szereplő, ez a hidroplán lesz a mérték, a többiek kisebb igényűek. A Twin Otterek 500 méter vízi úton simán felszállnak, a landoláshoz a légcsavarok negatív állása, fékezési hatása miatt pedig rövidebb víz szükséges. 270 km/h utazósebességre képesek, ezért egy óra alatt Budapestről bármilyen magyar célpontot elérnek.

A hidroplánok olyan repülőgépek, amelyek képesek a vízen az ún. "bozótmódtól" a teljesen kiépített hidroplán kikötők igénybevételéig üzemelni. Kezdjük az utóbbival. 

Ilyen lenne a kiépített repülőtér

A Dagály Úszópalota hidroplánkikötője hasonló lehetne az egykori Gellért szálló előtt működő elődjéhez. Akkor a 70 méter hosszú pontonon öt, 4-5 utast szállító Junkers F-13 hidroplán is kiköthetett egyszerre. A Twin Otter jóval nagyobb, 16 méter hosszúságú gép, saját pontonon vagy hajókikötővel kombinálva köthetne itt ki. A hajókikötőkhöz máshol is illeszthető lenne egy olyan ponton, ami alkalmazkodna a Twin Otter 20 méter szárnyfesztávjához.

A hidroplánkikötőhöz, mint a szárazföldi repülőterekhez, tartozna még egy vízi leszálló pálya és vízi gurulóút, ahol a hidroplán már hajóként közlekedik. A leszálló pályához három szárnyfesztávi víz az elvárt, ami itt 60 méter. A pálya a felszállás megszakítása miatt 800 méter hosszan már megfelelő lehetne. Az Árpád híd és a vasúti híd közötti több mint 2 kilométer hosszú Duna-szakaszon egy 1000-szer 100 méter nagyságú vízi leszállópálya a Twin Ottert és kisebb hidroplánokat kényelmesen kiszolgálhatja.

A világon általában egy-egy nagy bójával jelölik a vízi leszállópálya elejét és végét és megosztják a vizet a többi szereplővel, akik tudják, hogy itt repülőgép közlekedhet a vízen.  A bójákon vagy a parti jelző helyeken pedig alkalmanként bekapcsolva jelzik a hidroplán üzemelés tényét, amikor a repülőgépé az adott vízen az elsőbbség. Sőt a Dunán a 10 személynél nagyobb hajók valós idejű és kötelező helyzetjelző rendszerrel közlekednek, ahol az adatok online lekérdezhetőek. Nyilván a hidroplánra is kell egy ilyen eszköz.  A hidroplán kapitánya pedig a nagy hajók mozgását a műszeren, másokat szemmel látva a lehetőségek függvényében dönthet a leszállás vagy a felszállás megkezdéséről.

Tartalék megoldásként felmerülhet az Óbudai szigeten vagy a Népszigeten egy rámpás kikötő, ahol a hidroplán a Dunában úszó buszhoz hasonlóan kerekeken jönne ki-be a vízbe. Itt a tárolás és a karbantartás is megoldható lenne, de erre a célra átrepüléssel megfelel közeli kisrepülőtér is.

A hidroplánüzlet is akkor pörög optimálisan, ha a gép szinte mindig repül, az üzemanyag-felvétel pedig a kikötőben kúttal vagy tankhajóval megoldott. Ha szükséges, az utasszállító hajós infrastuktura elemei – utas kezelés, kikötők stb. – jól használhatóak a hidroplánok számára is. 

Bozótüzemmód és a hidroplánfesztivál

Nézzük a kikötési lehetőség másik végét. A világon bozótüzemmódban a pilóta alacsonyan átrepül a kinézett leszálló hely felett, meggyőződik annak alkalmasságáról majd a következő körben leszáll rá. Aztán kiköt egy fához, vagy felszalad a partra vagy horgonyt vet és előveszi a gumicsónakot. A hidroplán természetbeni repülési célját az adott vízfelület nagysága vagy normáltól eltérő vadsága, vagy élővilága korlátozza csak. 

Ha esetleg olimpiát rendeznénk egyszer, az észak-csepeli olimpiai falu helye miatt plusz egy hidroplán kikötőt kellene kialakítani. Itt a Rákóczi híd alatt lenne a hidroplán-leszállópálya. Kikötő több helyen is működhet, akár a hajósokkal felesben.  A Nemzeti Színház előtti partszakasztól a Kopaszi gáton át a Szabadkikötőig akadnak jó adottságú helyek.

Hogy 2017 nyarának két hete jól sikerüljön, éles edzésekre lesz szükség, amit elnevezhetnénk akár Budapesti Hidroplánfesztiválnak is.

Ma a magyar jogszabályok nem kedveznek a hidroplánrepülésnek, a hajózó utat a hidroplánok előtt teljesen elzárják, de szerintem nem a világ bevált gyakorlatát kell megváltoztatni.