Megmutatták, milyen lesz az új Miniszterelnökség a Várban

A Miniszterelnökség a Várba költözik, mégpedig a karmelita kolostorba. Az épület felújítása akkor kapott országos figyelmet, amikor kiderült, hogy a Duna irányába egy erkélyt építenek hozzá. Az esemény kapcsán szerveztek bejárást és egy kerekasztal-beszélgetést a sajtó képviselőinek, a legfontosabb résztvevőkkel:  jelen volt maga az építész vezető tervező, Zoboki Gábor, a kivitelező részéről Holman Attila, a régész csapatot pedig Papp Adrienn képviselte. Beruházói – azaz állami – oldalról Lázár János és a kerületi polgármester, Nagy Gábor Tamás jelent meg a beszélgetéssel egybekötött tájékoztatón, amelynek legfőbb értéke talán éppen ez a sokszínűség volt.

Papp Adrienn röviden összefoglalta a projektet megelőző régészeti feltárásokat. Ezek hosszú során végigtekintve egyet leszögezhetünk: ez az ásatás olyan értékes „mellékhatása” volt az itt zajló projektnek, amire sajnos aligha került volna sor a tervezett felújítás nélkül.

Hosszú és aprólékos munkával háromezer négyzetméternyi területet kutattak meg; a Szent János templom (majd dzsámi) egykori helyét, ahol a középkorban még palota állt, a Püspökkertet, a pasa egykori udvarát. E kiemelt jelentőségű épületmaradványok mellett a középkori városszövet is feltárult munkájuk során, egy eddig ismeretlen várfalszakasszal és bástya kontúrjával együtt.

Szimbolikus ez az egymásra rétegződés, annál is inkább, mert nézetem szerint a projekt mostani iránya mintha éppen ezt az organikus, mégis bátor fejlődést nem merné felvállalni.

Nagy Gábor Tamás kerületi polgármester hangsúlyozta, a kerületi vezetés szeretné, hogy a Hauszmann idejében kialakult struktúra és térélmények álljanak vissza, s ennek első lépcsőfoka a karmelita kolostor és környezetének helyreállítása. Több mint tíz éve gondolkodnak róla, de a Várkert Bazárnál égetőbb szükség volt a beavatkozásra, így elsőként azt rendezték, s töltötték meg közösségi funkcióval.

Lázár János kitért arra, hogy a szakmai szervezetek is egyetértenek azzal, hogy a Vár elhanyagolt, méltatlan állapotú épületeit fel kell újítani, rehabilitálni és revatlizálni kell. Ilyen módon elsősorban funkcionális kérdésekben alakult ki vita. A századfordulós állapot visszaállítása mellett hangsúlyozta az is, hogy a kiegyezés óta nem indult intenzív gondolkodás arról, milyen környezetben is képzelhető el a magyar államigazgatás.

Ahogy a tervező látja

Ehhez járul még a törvényhozó és végrehajtó szervek rendszerváltás utáni időszakban elmulasztott szétválasztása – ezt hivatott a mostani költözés, mint legkézenfekvőbbnek tűnő megoldás, megkezdeni. Igaz, a távlati tervekben további mozgások is szerepelnek, így például 

Zoboki Gábor prezentációjában a régészeti feltárások alaposságával egyenértékű építészeti kutatásról adott számot. E két tekintetben mindenképpen értékes és szükséges munka született tehát. A tervező mély és többirányú vizsgálódással tárta fel a palota, a palotanegyed és a polgári városrész csuklópontjában fekvő terület történetét, városképi jelentőségét, figyelembe véve a Duna mindkét partjának, hídjainak sziluettjét is.

Elmondta, hogy a Vár a 19. században nyitott homlokzati értelemben a Duna irányába, addig elsősorban védművét, stratégiai oldalát mutatta erre. A Bécsi kapu – Döbrentei tér tengelyen hagyományosan is hivatalok sora húzódik, s a most létrejövő miniszterelnökség ebbe illeszthető. Hozzátette azt is, hogy emellett közösségi funkciók is helyet kapnak majd.

s egy könyvtár is beköltözik ide. Kiemelte azokat a fontos fordulópontokat, amelyek történeti–kulturális szempontból jelentősek a területen, és alátámaszthatják a funkcióváltást. 1270-től ferences kolostor, majd hadászati épület, később karmelita kolostor üzemelt itt. II. József oszlatta fel e rendet, s ekkor az itt élő német ajkú adminisztratív munkát végző polgárság számára nyílt színház, mulató. Itt nyílt meg Buda első színháza, hagyományos, patkó alakú belső térrel, mintegy beleejtve egy barokk kolostor egykori templomterébe. Színpadán nem kisebb személy is zongorázott, mint maga Beethoven.

Falkutatások sora segített visszafejteni az épület újabb és újabb átépítéseinek rétegeit: a barokk tömeget kiegészítő klasszicista hozzáépítést vagy épp a kulisszaszerűen a ház elé kerülő copf homlokzati felújítást. A terület behatóbb megismerésében aztán közrejátszott a véletlen is: a Várhegy oldalának duzzadó agyaga kiszáradt, a megmozduló falak statikai beavatkozást is megkívántak, ugyanakkor így tárulhatott fel az egykori pasa palotájának régészeti jelentőségű területe.

Zoboki Gábor a budai sziluett foghíjának pótlása mellett azt is kiemelte, hogy a Szent György tér egészen az 1944-es bombázásig a nemzet „főtere” volt, s sorsa azóta sem rendeződött. Mindemellett innét nyílik a legtágabb panoráma a város horizontjára, ha fizikailag nem is, de szellemi érelemben ez tehát a legmagasabb pontja a fővárosnak.

Kortárs, de a történetiséget nem sértő beavatkozásra van itt szükség – fogalmazta meg az építész.

Milyen egy 21. századi hivatal?

Tiszta, érthető alapvetések és meglehetősen alapos előkészítés történt tehát. Ennek ellenére mégis feszül egy ellentmondás a kiinduló elképzelések és a megvalósítás iránya közt. Valójában nem kerül új réteg a kialakult állapotra, azaz a világháború után megakadt organikus fejlődés nem tud ismét elindulni – a tér állapota kimerevedik a hauszmanni elképzelés szerint.

Jóllehet a megsemmisült pasapalotának aszkétikus módon csak arányait, sziluettjét építik vissza kiszolgáló funkciók céljára, a karmelita kolostor pedig korrekt homlokzatfelújítással nyeri vissza régi fényét, mégis hiányérzetet hagy a beavatkozás. Arra a kérdésre nem ad egyértelmű választ ugyanis, amit Lázár János fogalmazott meg: hogy mit is jelent a 21. században egy minisztériumi intézmény.

Meglátásom szerint sem a tervezett terasz és visszaépítés, sem a Lázár által hangsúlyozott, a nemzeti önrendelkezést, függetlenséget képviselő 1848-as események beltéri reprezentációja 

Országimázs szempontból alighanem a panoráma lesz a legmeghatározóbb elem.

Ugyanakkor – mint fentebb írtam is – olyan szisztematikus tudásfelhalmozás, mint e projekt előkészítéséhez, nagyon ritkán valósul meg pusztán saját jogán. S olyan további, pozitív lehetőségek reménye is felcsillant, mint egy kilátásba helyezett tervpályázat a Szent György tér átalakítására, ami ezúttal a tájépítész szakma kortárs képviselőit hívja meg a Vár egy újabb szegletének újragondolására.  

Szerzőnk építészeti szakújságíró, a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar oktatója. A sajtóbejáráson nem lehetett fényképeket készíteni. 

Aki szeretne további részleteket és más véleményeket is olvasni a Vár fejlesztéséről, kövesse az Urbanistát a Facebookon!