Lebontanak egy házat a Kossuth téren

A közelmúltban többször is szóba került Kossuth téren a MTESZ-székház. Ez az a modern saroképület, amelynek az aljában feljövünk a metróból. Az értékéről megoszlanak a vélemények. Vannak, akik kiemelik, hogy a maga módján illeszkedik a környezetéhez, van benne egy klassz lépcső és egy mutatós nagy előadó. Mások szerint viszont egyáltalán nem olyan jól sikerült ház, inkább szégyenfolt a téren, ráadásul kis belmagasságával és a mára teljesen elavult szűk tereivel kifejezetten nehezen használható.

Az Országház felújítása és a tér helyrerántása után természetes volt, hogy ezzel is kellene kezdeni valamit. Kicsit szinkronba hozni a térrel és korszerűsíteni. Bontásról akkor még szó sem volt, hiszen az nem lenne olcsó mulatság, az ötletpályázat is csak arról szólt, hogy miként lehetne átalakítani azt. A beérkezett pályaművek közül ugyan egyik sem volt mindent elsöprően fergeteges, de a legjobbakból ki lehetett azért indulni.

Ez volt a helyzet tavaly decemberben, azóta nem hallottunk semmit a folytatásról. Mivel az eredeti ütemezés szerint már benne kéne járni a tervezési munkában, megkerestük Wachsler Tamást, a Steindl Imre Program vezetőjét, akitől nagyon meglepő dolgot tudtunk meg.

Kiderült, hogy a munka az eredeti menetrend szerint haladt: kiválasztották az a vállalkozást, amely a végleges terveket is elkészíti (az Uvaterv és a Vadász Építész Studio konzorciuma nyert), és ezzel párhuzamosan felmérte az épületet. Na, és ez utóbbi elég alaposan áthúzta a korábbi számításokat.

Mint Wachsler Tamás elmondta, a hatvanas években, amikor előkészítették az építést, csúnyán elmérték a talajvízszintet, vagyis nagyvonalúan nem számoltak azzal, hogy a Duna áradása miatt időről időre vízben fog állni a pince egy része. Ennek köszönhetően az amúgy is rossz minőségű beton több helyen lemállott a vasbetétről, ami rozsdásodásnak indult.

Persze meg lehetne erősíteni, illetve ki lehetne cserélni a szerkezeti elemeket, és valahogy a hiányzó szigetelést is pótolni lehetne, de ennek költségei egy vadonatúj irodaházéval vetekednének. Úgyhogy, ha így is, úgy is rengeteget kell költeni rá, akkor inkább az elbontás mellett döntenek, semmint hogy állandósítsanak egy előnytelen helyzetet.

Vagyis eldőlt: a MTESZ-székházat elbontják, a helyén épülő új épületben pedig az Országgyűlés Hivatalának irodái kapnak helyet (Én bevallom, hullatok pár könnycseppet érte, mert megszerettem, de ez van.)

Az egyik lehetőség, hogy valami kortárs házat emelnek ide. Ez elég kétesélyes dolog, még akkor is, ha nem számolunk a népharaggal, amit egy lipótvárosi paloták közé épülő „modern” irodaház óhatatlanul kivált. Túl azon, hogy újabb vitás pályázati fordulók jönnek, a budapesti tapasztalatokat ismerve a végén semmi sem garantálja, hogy valami tényleg klassz születik, és nem egy olyan unalom, mint a Clark Ádám téren – pusztán azért, hogy ne sértse senki érzékenységét a progresszivitás.

A másik lehetőség, hogy visszanyúlunk a Hültl-féle tervekhez. Ez elég furcsa dolog, mert ezen a foghíjtelken soha nem volt semmi a MTESZ-székház előtt. Az eredeti elképzelés szerint

mintha csak egy nagy palota lenne a Kossuth tér déli oldalán.

A három házból kettő el is készült. Bár a felületes megfigyelő észre sem veszi a kettő közt a különbséget, valójában teljesen más a beosztásuk és a szerkezetük. Tehát az sem kizárt, hogy ezt valósítsuk meg: felépítve a harmadik házat is az eredeti homlokzatterveknek megfelelően, de XXI. századi belsővel. (Az épülettömb és a három telek történetéről az Örökségfigyelő blogon olvashattok bővebben.)

A szakmában valószínűleg nagy viták indulnának róla, hogy akkor ez most homlokzatfetisizmus-e vagy sem. Egyfelől nem egy homlokzat megtartásáról vagy újjáépítésről van szó, hiszen itt soha nem volt ilyen. Másfelől nem is terveztek ide soha konkrét épületet, csak a homlokzatot, aminek a fele el is készült, a másik fele nem. Tehát nem „árulnák el” az eredeti elképzelést egy kortárs belsővel.

Szóval viták még lesznek. Annyi bizonyos, hogy a Hültl-homlokzat befejezésével jól járna a tér (ha már muszáj bontani a jelenlegit), egy kortárssal pedig jól járhatna, csak a hazai példák ismeretében félek, hogy mégsem járna jól.

Hajlok inkább a biztos verzió felé. És ti?

Érdekel, mi történik a budapesti épületekkel? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!