Nagyot veszíthet a Várnegyed, ha kihúzzák az egyik fogát

A szétbombázott Budai Vár 1945 utáni foghíjbeépítésének egyik megosztó épületéről, Virág Csaba Országos Villamos Teherelosztójáról a Hauszmann-terv keretében döntöttek. Le fogják bontani, méghozzá újabb tervek nélkül. Egy július eleji kormányhatározat alapján már biztos, hogy az Országos Levéltár tőszomszédságában álló, sokaknak kifejezetten furcsa, tiszta üveg és betontornyos házat már nem sokáig láthatja.

A kormány annak ellenére kiáll a bontás mellett, hogy mind a MÉSZ (Magyar Építőművészek Szövetsége), mind az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága kérte a kormányzati döntés felfüggesztését. De kinek van igaza? Tényleg olyan csúnya lenne a volt Magyar Villamos Művek Teherelosztója, hogy megérdemli a sorsát, és ha igen, mi kerül a helyére? Egyáltalán mit keres egy történelmi negyedben a ‘70-es évek ipari építészetének progresszív példája?

A 2015-ben elhunyt Virág Csaba stílusa egyszerre a funkcionalista és a high-tech, nála a szerkezet a díszítőelem. Virág itthon újszerű hozzáállását rengetegen támadták, egyike volt azoknak az építészeknek, akik egészen modern szemlélettel, néha sokkolóan nyersen nyúltak a második világháború utáni foghíjak beépítéséhez a Várban. Az 1979-ben elkészült Országos Teherelosztó mellett Virág tervezte a Szentháromság utca és Úri utca sarkán a Fehér Galamb-házat, aminek a földszintjén nemrég nyitott Jamie Oliver olasz étterme.

Ha pedig kicsit távolabb megyünk, neki köszönhetjük az MTI futurisztikus tornyát, vagy a Kálvin téri üvegpalotát. A szakma és nem szakma nem egyszer kritizálta a munkáit, de az biztos, hogy Virág hozzátett Budapest látképéhez. Nem véletlenül esik ennyi szó a Nándor utcai épületről, nem véletlenül javasolja több szervezet is a párbeszédet, és a döntés átértékelését, főleg úgy, hogy semmilyen elképzelés sincs, hogy mi kerüljön a volt MVM-központ helyére.

Hauszmann-terv nem probléma, hanem a megoldás

Legalábbis az 1. kerület polgármestere, Nagy Gábor Tamás  ígyfogalmazott az önkormányzat képviselő-testületének május végi ülésén. A terv szerint a kiemelt, állami tulajdonban lévő vári épületeket felújítják – a Nándor utcai ház esetében lebontják –, hogy tökéletesen illeszkedjenek a Várnegyed utcaképéhez, új funkciót kapnak. A volt Országos Villamos Teherelosztót a szakma megtartaná. Az ICOMOS és a MÉSZ is állást foglaltak, miért olyan fontos, hogy Virág Csaba épülete ne tűnjön el a süllyesztőben, annak ellenére, hogy ház évek óta teljesen üresen áll, abszolút kihasználatlan, és tényleg felújításra szorul. Az új funkció szintén jogos, már soha nem fog villamos-központként működni.

Az ICOMOS a párizsi Pompidou-központ példáját hozta fel, ami szintén a történelmi Beaubourg negyedben épült, de senkinek eszébe se jut Renzo Piano és Richard Rogers 1977-es épületét lebontani. Egyszerűen azért, mert kordokumentum. Ráadásul a budapesti háznál több kapcsolat van a történeti környezettel, mint elsőre feltűnik, elég megnézni a Nándor utca felöl a magastetős megoldást, ami abszolút elüt a funkcionalista stílustól, belesimul az utcaképbe.

– írja az ICOMOS a közleményében.

Augusztus elején a KÉK (Kortárs Építészeti Központ) szervezett egy sétát, amit az a Szabó Tibor vezetett, akivel Virág Csaba még 2013-ban tervezte a felújítást. A korábban a Magyar Villamos Művekhez tartozó épületet nem akarták hagyni, hogy tovább lógjon a levegőben. Virág és Szabó úgy alakították volna irodaházzá a központot, hogy a vázszerkezet megtartásával korszerű homlokzatot és belsőt terveznek.

Ahogy a ‘70-es években, úgy 2013-ban is maradt volna az üveghomlokzat kevesebb osztással, amiben minden környező vári lakóház és a Levéltár tükröződik. Virágék ebben látták a megoldást, hogyan lehet egy ipari hangulatot a történetivel összehangolni. 2013-ban viszont nem kaptak építési engedélyt. Később az is szóba került, hogy a Levéltár hasznosítja a központot, a tervek elkészültek, de nem lett a beruházásból semmi.

Az új mindig jobb?!

Elsőre lehet, hogy elsétálnánk a Nándor utcai oldal mellett, egyáltalán nem tűnik meghatározónak a tömege. Csak egy lerobbant valami, ami még az alap koncepcióját sem teljesíti, alig tükröződik benne az utca. Ennek pedig annyi az oka, hogy az üvegfóliát a felújításnál sikerült kívülről ráragasztani, ami ráégett az ablakra, kívülről, belülről homályos a kilátás. A rendelet szakmai véleményt nem közölt, csak annyit, hogy Virág Csaba házát lebontják. Hogy mi lesz utána, senki sem tudja, ahogy azt sem, hogy a kormány nyitott-e a párbeszédre, belátni, hogy értékes ez a ház, csak más szemmel kell nézni.

Először is a méretét, sokkal nagyobb az villamos-központ alapterülete, mint azt mondjuk a Kapisztrán téri oldalról gondolnánk, földszinttel, pincével együtt összesen ötszintes, emeletenként több mint ezer négyzetméterrel. A belső lelakott, néhol csöpög ez meg az, néhol rozoga, de menthető. Az eredeti funkcióra főleg az alagsor emlékeztet, a teherlifttel, kapcsolóteremmel, az aggregátor hűlt helyével. Meglepő vagy sem, de a belső tér nem nyomasztó, ahogy az sok 70-es évekbeli irodánál előfordul, a bevilágítók, és üveghomlokzat miatt az egész világos, sehol egy sötét sarok.

Többnyire igényes anyagokat találni, rengeteg rusztikus betonfelület, és Virágot azzal sem lehet vádolni, hogy minden hagyományos elemet mellőzött volna. Nyugodtan állíthatunk párhuzamot az előtér székei és a vári lakóházaknál feltárt ülőfülkéi között, ahogy az egykori teherelosztó díszterme sem rideg. Nincsenek éles sarkok, csak fa és hullámzó mennyezet, a Levéltár vagy éppen a komplett város panorámája csak a ráadás. A Nándor utca felől a magastető hozza egységbe a szomszédaival, nem földönkívüli ez a ház, csak jó oldalról kell nézni.

Egyelőre semmi jele, hogy a ház megmeneküljön, a MÉSZ és ICOMOS, de még a Budapest Világörökségéért Alapítvány is próbálkozik, hátha meghallja valaki, hogy mi tűnik el a Várból a bontás után. Nem kell szeretni az MVM volt épületét, igaz, hogy sokak ízlésének ez már sok, ugyanakkor fontos és jelentős házról van szó, amit nem véletlenül hagynának ott, ahol van.

Érdekel, mi történik a budapesti házakkal? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!