Szecessziós házat bontanak hamarosan a Józsefvárosban
Szélesítik az utat, lebontják a keleti halmotívumokkal díszített épületet
Mostanában nemcsak a főváros fáira járnak nehéz idők, hanem százéves épületeink is fogyóban vannak. Józsefváros korábban is veszélyeztetett volt e téren, például a Klinikák környékén álló házak egy részét már a szocializmusban is bontásra ítélték, és meg is kezdődött Budapest egyik legvitatottabb városfejlesztési programja, a Szigony utcai lakótelep megépítése – melyet szerencsére nem fejeztek be. A mai napig megmaradt régi épületek sorsát azonban most a Corvin-Szigony projekt keretében gondolták újra – nem mindig a megfelelő gondossággal.
Késő szecessziós gyöngyszem
A Klinikák állomáshoz közeli Bókay János utcában sétálót igen vegyes látvány fogadja: kissé lerobbant, de így is sajátos hangulatú százéves házak, közöttük üres telkek, valamint kibontakozó ultramodern városközpont néhány száz méteren belül.
A lakónegyed számos régi épületét a közelmúltban már eltávolították a Corvin sétány és a hozzá kapcsolódó épületek útjából – így épp ezekben a napokban a Tömő utca 18. számú, kedves kétszintes épületet, mely a világháború, '56 és a szocialista városrendezés viszontagságait túlélve volt kénytelen megadnia magát a dózereknek.
Néhány méterre tőle áll a Bókay János utca 43. számú épület, mely azonnal magára vonja az arra járók figyelmét. A mára szürkévé vált, de visszafogottan díszes, kellemes arányú homlokzat a késő szecesszió és az art deco jegyeit mutatja, tervezője Edelényi Dezső.
A kalocsai születésű, lechneri iskolát követő építész munkatársaival számos sikeres tervpályázaton vett részt, így például az ő elképzelése szerint épültek meg Kaposvár legszebb szecessziós lakóházai a századforduló során. Ezek a házak a Bókay utcai épületre is jellemző stílusjegyeket mutatják, enyhén ívelt ablakokkal, a homlokzati díszek sajátos formavilágával. Az ugyancsak általa jegyzett Korona Szálló épületét sajnos mára teljesen átalakították Ugyancsak Edelényi tervezőmunkáját dicséri a csurgói Városháza (egykori Takarékpénztár) saroktornyos, eklektikus stílusú épülete is.
A Bókay utcai, főként nagyobb méretű lakásokat magába foglaló épületet a Duna Gőzmosoda tulajdonosa számára építették a '20-as években – a mosoda az épület mögött és mellett L alakban helyezkedett el.
A főépület bejáratának két oldalát különleges minőségű, eredeti, műkőből készült, halakat ábrázoló domborművek szegélyezik. Ezek a Távol-keleti ihletésű elemek, valamint a homlokzat többi dísze, azok arányai fővárosi viszonylatban is egyedi, Edelényire jellemző megoldások.
Az udvaron speciális gépészeti berendezéseket is találunk, mintegy ipartörténeti emlékként. A tulajdonos a II. világháború viszontagságai után már nem térhetett vissza otthonába. Az épület a szocializmust meglepően jó állapotban vészelte át – a retro homlokzat ellenére ma is igen masszív benyomást kelt, nem éppen bontásra érett képet mutatva.
A Pest-Buda blog egy korábbi írásában további részletek is olvashatók a házról.
A környék épületei is veszélyben
Érdekes módon a környék közelmúltbeli felpezsdülésével nagymértékben megnőtt a ház népszerűsége is, sok turista és környékbeli lakó fotózza a korábban eldugott helyen álló csodás homlokzatot – talán nem is sejtve a rombolás szándékát. Ezzel együtt a környező utcák épületei sem lehetnek biztonságban a jövőbeli tervektől.
A szemközti oldalon álló Bókay u. 48. és 50. számú házak hosszabb távú megmaradása is kétséges (utóbbit az ugyancsak ismert építész, Ginczler Herman tervezte art decóhoz igazodó stílusban). Érthetetlen a szándék, hiszen ez a két épület a szemközti 43. számmal együtt tökéletes arányú, szimmetrikus és harmonikus utcaképet alkotnak. Hasonló stílusban épült a felújításra érdemes Tömő u. 17. számú épület is.
Ellenpélda is akadhat: egy saroknyira mégis meg lehetett őrizni és felújítani a régit: a Leonardo utca 43. és 43/A, a '20-as, '30-as években épült lakóházak (Krausz Gábor alkotásai) mára megújítva, a századfordulós épületek közé illeszkedő módon emelik ennek az érdekes józsefvárosi negyednek a rangját, és adják meg sajátos hangulatát. A negyed jellegzetes arculata a bontások említett, ötletszerű kiválasztásával mégis visszafordíthatatlan veszteséget szenvedhet.
Széles utcát az épület helyére
A részben még lakott Bókay u. 43. számú épület bontását az illetékesek az utca kívánatos szélesítésével indokolják, a kissé beljebb álló, de jóval jellegtelenebb Bókay u. 47. sz. épület ez okból például meg is maradhat. Holott a szomszédos Leonardo utca 41. számú ház is jól példázza, hogyan lehet összehangolni az új beépítést a régi épület megóvásával – az utca szélesítése nélkül is.
Egy ilyen megoldás elfogadható kompromisszumot jelentene. A Bókay János u. 43. sz. épület elbontásával Edelényi Dezső e jelentős – a környék újonnan kialakuló arculatába abszolút módon illeszkedő, nagyobb méretű lakásokat magába foglaló – munkája, egy sajátos városképi elem tűnne el – pótolhatatlan építészettörténeti és esztétikai veszteséget okozva a fővárosnak.
Fel kell mérni, a közelmúlt ingatlanfejlesztései nyomán fogyatkozó, „klasszikus” Budapest további rombolása vállalható döntés-e a jelen- és az utókor számára?
Szerzőnk a Védegylet munkatársa.
Érdekel a budapesti házak sorsa? Kövesd a Urbanistát a Facebookon!
Rovataink a Facebookon