Egész Budapest egy szabadulószoba

Belépsz az előre megadott vendéglátóipari egység ajtaján, mondod a jelszót, mire kapsz egy sokatmondó pillantást a pincértől és egy helyre kis egységcsomagot UrbanGo felirattal. Ebben minden benne van, amire a következő nagyjából három órában szükséged lesz: térkép, pár egyszerű szabály, nem igazán lokalizálható fotórészletek, egy írószer és még pár olyan apró segítség, amivel most még úgysem tudsz mit kezdeni. A cél, hogy rábukkanj a városban egy helyre, amiről egyelőre nem tudsz semmit.

Az Urbango városi nyomkereső túrája ugyan nem túl olcsó, cserébe viszont kapsz egy gyereknek-felnőttnek egyaránt jó szórakozást, egy csomó tényleg kreatív feladatot, miközben úgy fedezheted fel a várost, ahogy korábban nem. Kiscsapatos városi kalandtúra, idegenvezető és mobil app nélkül, kincskereső módszerrel, kreatív feladatokkal. Ez a szervezők meghatározása; hasonló létezik ugyan néhány európai nagyvárosban, és itthon is volt néhány kísérlet, de ezek vagy kevésbé jól kidolgozottak, vagy elhaltak – mondják. Az utóbbira remek példa volt a Budapest Interactive Game (BIG), amit mi is kipróbáltunk néhány éve.

Ezeket a túrákat, amiken most családilag én is részt vettem, az Urbango két éve indította el. Egyelőre két útvonal közül lehet választani, van egy pesti belvárosi és egy másik a budai Várban, de hamarosan indul két újabb: egy a Gellérthegyre, egy pedig, első vidéki helyszínként, Szegeden.

A városi rejtvényfejtés ára 15 ezer forint, ezért három-hét fős csapatok vehetnek részt a programon. Az előre becsült idő három-négy óra. Ez gyerekekkel is simán tartható, nálunk belefért még a kilencéves egyébként elég hektikus komfortzónájába is, de az, hogy ténylegesen mennyi idő alatt abszolválod a 15-20 állomásból álló pályát, persze úgyis rajtad, illetve a menetközbeni fagyi-, üccsi-, miegyéb szüneteken múlik.

A játékot egy négygyerekes házaspár, Vaszilievits-Sömjén Réka és Guthy Miklós indította két éve, de nagyon hosszú tervezgetés után. Még egyetemistaként, 16 évvel korábban gondoltak először arra, hogy valami hasonló városi rejtvényfejtő játékot szeretnének csinálni. Sokáig minden más miatt ez folyamatosan halasztódott, de nem mondtak le a dologról. Mint mesélték, rengetegszer végigpróbálták a pályát, csiszolták a feladatokat. A végeredmény szerintem nagyon jól sikerült: egy átlagos képességekkel megáldott családnak éppen ideális szintű kihívást jelent az útvonal.

A legtöbb állomás elsőre nem evidens, de nem is reménytelen, szóval elég jól sikerült belőni az optimális szintet az érdeklődés fenntartásához. Ha meg magadtól nem menne, ott a telefonos segítség: bár mi ezt nem próbáltuk, a kérésre küldött automatikus sms-ek három különböző szintre vannak kalibrálva: hogy ne lőjék le rögtön a teljes poént, először csak egy óvatos ráutaló szöveg érkezik, de ha az nem elég, további infókat is adnak.

A poénokat persze én sem lövöm le, úgyhogy a konkrét helyszíneket most nagyjából hagyjuk, a lényeg, hogy tényleg sokféle feladat van a valódi kereséstől a szöveges rejtvényeken át a vizuálisokig. Bár a játék tervezői eleve turistákban is gondolkodtak, úgy látják, más jön be a magyaroknak, mint a külföldieknek: utóbbiaknak inkább az egyszerűbb feladatok, a helyieknek azonban a bonyolultabbak, ötletesebbek. Persze emögött az is ott lehet, hogy egy helyi eleve előnyben indul amiatt, hogy számára nem tök ismeretlenek például a megfejtendő utcanevek.

Nálunk a gyerekeknek legjobban a megphotosoppolt fényképek tetszettek, azok, amelyeken a valós városképhez képest kell felfedezni a különbségeket. De tök jók a kirakatokba rejtett apró jelek is (bárhol megmozdulhat valami, itt tényleg figyelni kell), vagy az, amikor egy falrészlet random mintáiban kell megadott részleteket keresni.

Az is simán előfordulhat, hogy végig nálad van a megfejtés kulcsa – ez akár általánosabb tanulság is lehet. A játék rákényszerít arra, hogy nyitott szemmel járj olyan helyeken is, ahol már egy csomószor elmentél anélkül, hogy felfigyeltél volna a részletekre. A műemlékeken megtalálni és értelmezni egy-egy mellékalak motívumait, felfigyelni az utcabútorok jeleire és a falfirkákra – itt mindennek lehet jelentése, járulékosan pedig a helyismereted is ugrásszerűen javulhat egy túra után.

A nyomkeresés inspirációnak is jó: fellelkesülve mi az alsós fiam szülinapi bulijára csináltunk egy logikájában hasonló, nyilván ezerszer amatőrebb saját minitúrát a környéken. És bár a gyerekek tök ügyesek voltak, és kis rásegítésekkel végül sikerült visszatalálniuk a bázisra, meglettek a korhadó deszka alá rejtett kindertojások is, de jó pár olyan hely volt, ahol ők más logikával gondolkodtak, vagy kiderült, hogy nekik túl könnyű/túl összetett/félreérthető volt egy-egy feladat. Szóval azért ez nem teljesen úgy megy, hogy random lerakok/felhasználok néhány városi jelet itt meg ott – de próbálkozni bőven megéri: a város is új módon kel életre, ha óriási rejtvényként nézel rá.

Felfedeznéd te is Budapestet? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!