Tíz ember, aki felépítette a mai Magyarországot

A XX. század második felének építészetét mindenki ismeri. Vagy mondjuk úgy, mindannyian ismerünk ebből a korból származó házakat, nagy valószínűséggel ilyenben élünk, dolgozunk, vásárolunk, tanulunk, szórakozunk. Talán nem figyelünk oda rájuk, mert túlságosan is megszoktuk őket, s lehet hogy észre sem vesszük, hogy a sok átlagos, unalmas, ötlettelen építmény között jó pár izgalmas, és néhány egészen zseniális is akad.

Ezeknél a remekműveknél kevésbé talán csak azokat az embereket ismerjük, akik megalkották ezeket.

Pedig nem csak hogy voltak ilyenek szép számmal, de vannak is. A Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) karöltve a MOME Építészeti Intézetével Ház+Mesterek címmel videósorozatot készített, amelyben tíz olyan mestert interjúvoltak meg egyetemi hallgatók, akiknek a munkássága meghatározó volt a múlt században. Név szerint Arnóth Lajos, Callmeyer Ferenc, Csomay Zsófia, Finta József, Kévés György, Kuba Gellért, Sylvester Ádám, Török Ferenc, Vadász György és Vámossy Ferenc.

Abszolút befogadható hosszúságú, netre való, 10-12 perces videókról van szó. A színvonaluk ugyan eltérő, nem csak azért mert mások készítették mindegyiket, hanem mert hiába nagy mester valaki, nem biztos, hogy tökéletes riportalany. Ezzel együtt valamennyi kisfilmet érdemes megnézni, mert valamennyiben elhangzanak érdekes, izgalmas gondolatok, sőt egy csomó poén is.

Az aktív építészek mellett olyanok is megszólalnak, akik inkább az oktatás vagy az írás terén alkottak meghatározót. Az ő munkájuk persze legalább annyira fontos Magyarország építészete szempontjából, mint a terveket készítőké, amit mi sem bizonyít jobban, hogy szinte valamennyi megszólaló megemlékezik a mestereiről. A Fugában rendezett beszélgetés során is, akármi volt a központi téma, valahogy mindig a nagy öregeknél lyukadtak ki. 

Kedvcsinálónak jöjjön néhány videó, meg pár gondolat a filmekből. Az egyik legérdekesebb a Finta Józseffel készült beszélgetés, aki nem csak magáról, de a városról is beszélt. Alighanem ezek a gondolatok foglalkoztatják mostanában, mert nagyon hasonlókat mond a filmben, mint pár napja a Belvárosi Sportközpont bemutatóján. Hogy meddig marad élhető a 21. században a száz évvel ezelőtt kiépült gangos bérházak világa. Hogy ha sikerül megoldást találnunk arra, hogy behozzuk a zöldet a városba, akkor simán "ledaráljuk" Bécset. Ezekre ráadásul gyakorlati megoldásokat is kínál. Hogy jók-e ezek, azt döntse el ki-ki maga.

Vadász György épületeit a magam részéről sokkal jobban szeretem, mint Fintáéit. Ugyanakkor őa videóban sokkal kevesebb konkrétumot, meg szakmai szempontból érdekes dolgot mond. Viszont Vadász egy valódi showman, és elképesztően jó színész, szóval ki ne hagyjátok! A sorozat Fugában rendezett bemutatóján valódi stand-upot nyomott a tőle megszokott huncutsággal, viccekkel, meg olyan poénokkal, hogy "Jánossynak elképesztően szúrós tekintete volt. Olyan volt a szemöldöke, mint mindannyiótoknak együtt véve."

Kár, hogy az összes csúnya szót kifütyülték a beszédéből, pedig alighanem egyiket sem véletlenül ejtette ki. Nincs is annál ütősebb, mint amikor egy 84 éves, Kossuth-díjas mester azt mondja az építészetről lassan és tagoltan, hogy "A szépség az hatalom: amikor a futtatott vonalakból a ház gondolata jut eszembe. 

Ennél nagyobb varázslat bazmeg nincs!

Amúgy maga a sorozat címe (Ház+Mesterek) is az ő portréjából származik:

Nagyon jól sikerült a beszélgetés Török Ferenccel, aki egyaránt szólt a saját házairól, hogyan lett ő a "templomépítő", és arról is, hogy mit gondol az építészetről, építészekről. Őt egyébként élőben is meghallgathatja, aki szeretné, ugyanis a Lechner Tudásközpont Fehér köpeny és rajzasztal című beszélgetéssorozatának vendége lesz május 30-án.

Nagyon szerettem még Arnóth Lajos hasonlatát, aki egy jó nőhöz hasonlítja a házat: egy fénykép alapján nem dönthetem el milyen. Nézhet ki rajta akármilyen bombázónak, látnom kell élőben, beszélnem kell vele személyesen, ahhoz, hogy megismerjem, valóban oylan jó-e.

Na de nem másolok ide mindenkitől idézetet, csak még egyet búcsúzóul. Callmeyer Ferenc (akit leginkább a balatoni épületei kapcsán emlegettem itt a blogon) ugyanistökéletesen fogalmazta meg azt a problémát, ami a kritikusok legnagyobb baja is: 

A rossz épületet könnyű leírni és megfogalmazni. A jó épületet nagyon nehéz. Odaállok, szeretem és nem fogom tudni elmesélni, hogy miért.

A videókat itt tudjátok megnézni. Ha pedig még többet olvasnátok a 20. századi építészetről, kövessétek az Urbanistát a Facebookon!