Jó ez a szobor! Milyen szobor???

Absztrakt köztéri alkotásokról nyílt kiállítás a Kiscelli és a Kassák Múzeumban

A Karl-Heinz Adler és Friedrich Kracht által kifejlesztett forma
2017.06.06. 08:49

Vannak határesetek, amikről nehéz eldönteni, hogy akkor ez most építészet, vagy szobrászat, vagy festészet, vagy mi. Sőt azt is, hogy akkor ez most egy jópofa burkolat vagy egy műalkotás. Nem muszáj rajongani az absztrakt művészetért, de nem venni róla tudomást butaság: egyszerűen nagy lehetőséget szalaszt el az ember, ha úgy megy el egy térplasztika mellett nap mint nap, hogy észre sem veszi. 

Voltak idők, amikor a középületek építési költségének egy nem túl nagy, de kézzel fogható részét művészeti alkotásokra kellett költenie a fejlesztőnek. Ekkoriban születtek azok a mozaikok, szobrok, domborművek, amelyek sokunk gyerekkorát meghatározták:

minden iskolában, orvosi rendelőben, művházban és strandon találkoztunk ilyenekkel. 

A sok anya+gyermeke, éneklő pajtások és más figurális alkotás közt akadt jó pár, aminek semmi értelme nem volt, gyerekfejjel amolyan össze-vissza izék voltak. Na ezekről lesz most szó.

Az idén 90 éves drezdai absztrakt művész, Karl-Heinz Adler műveiből nyílt ugyanis kiállítás a Kiscelli és a Kassák Múzeumban, ami lássuk be, első hallásra csöppet sem érdekes az Urbanista szempontjából. Pedig tényleg az. Az NDK-ban ugyanis nem nagyon nézték jó szemmel az ilyen furcsa izéket alkotó művészeket, így nem is igen jutottak kiállítási lehetőségekhez. Viszont a betonból készített geometrikus formaelemeit szívesen alkalmazták épülethomlokzatok, térhatároló falak díszítésére. Épületplasztikái ma is meghatározó elemei a drezdai és berlini utcaképnek.

A Kiscelli Múzeum ennek kapcsán nem csak Adler műveire fókuszál a Különutak című kiállítással, hanem bemutatja a „magyar absztrakciót” is, hogy nálunk hogyan jelentek meg ezek az alkotások a középületeken. Nagyon különleges művészeti terület ez, hiszen egy csomó olyan műről van szó, amely mellette esetleg naponta elmegyünk, de annyira megszoktuk őket, hogy szinte észre sem vesszük. Pedig jól tesszük, ha az eszünkbe véssük őket, mert sorra tűnnek el az utcákról. Vagy emberi butaságból ("ó ez csak valami szocialista förmedvény"), vagy épp azért, mert túl értékesnek gondolják azokat az utcára:

leszerelik és a műkincs-kereskedelemben értékesítik. 

A kiállítás attól is nagyon izgalmas, hogy van egy online része is. A Köztérképet, egyik kedvenc közösségi oldalamat nem kell bemutatni az Urbanista olvasóinak: ha köztéri alkotásról szeretnénk megtudni valamit, akkor náluk érdemes keresgélni. A Különutakhoz most egy új aloldalt készítettek, amelyen egy jól áttekinthető térképen böngészhetők a magyarországi absztrakt alkotások, elkülönítve az ép, a megrongálódott és az elpusztult műveket.

A térképből egy papírváltozat is készült, mely a meglevő budapesti művekre fókuszál (innen lehet leölteni pdf-ben), a rajta levő QR-kódok pedig azokra a videókra mutatnak, amelyeket a kiállításhoz készítettek a szervezők. Ebben például Fajó János festőművész és Kévés György építész meséli el az Ecseri úti középiskola befalazott, napjainkban is rejtett falplasztikájának történetét:

Van egy izgalmas kisfilm Józsa Bálint szobrászművésszel, akivel a Déli pályaudvar aluljárójában, a Petőfi Sándor utcai postaépület passzázsában és egy győri étteremben található kőreliefről beszélgetnek, Finta József pedig (aki a Ház+Mesterek sorozatban is szerepelt nem rég) a ma Marriott néven ismert Hotel Duna Intercontinental épületének díszítését mutatja be.

A gyűjtemény persze koránt sem teljes. Annyira nem, hogy a szervezők külön felhívják a figyelmet: várják az újabb lappangó vagy akár már elveszett művek bejelentését. Na meg gondolom a látogatókat is a két kiállítási helyszínre szeptember 17-ig, addig van ugyanis nyitva a Különutak. 

Akit érdekel, itt talál róla bővebb információt. Aki pedig még többet olvasna a budapesti közterekről, kövesse az Urbanistát a Facebookon!

Borítókép: A Karl-Heinz Adler és Friedrich Kracht által kifejlesztett formarendszer elemei, 1967. Fotó: Kiscelli Múzeum.