Milyen házat tervezett magának Makovecz?

Hétfőtől látogatható az építész otthonában berendezett kiállítás

DSC 5527
2018.01.07. 07:49
49 hozzászólás

Hogy milyen házat tervez magának egy építész, az mindig nagyon beszédes. Nem mentegetőzhet, hogy „hát izé, ez most a megrendelő miatt lett ilyen, nagyon sajnálom”. Meg persze arról sem lehet szó, hogy a művész a nagy önmegvalósításban elfeledkezik a leendő lakókról, akik aztán azon morognak, hogy „költözzön csak bele, aztán meglátja milyen”. Szóval az építész saját háza a legőszintébb alkotás.

Nem is olyan rég esett szó a blogon Kós Károly sztánai Varjúváráról, amit magának tervezett, most pedig Makovecz Imre kútvölgyi családi házáról lesz szó. Merthogy január 8-án, hétfőn megnyílik a nagyközönség előtt is.

Ez a Budán, a Városkúti út végén, a 128-as busz végállomásában álló ház több szempontból is fontos alkotás a Makovecz-életműben. Ez volt az első lakóház, amit magának tervezett – bár egy nyaralója korábban is elkészült Mártélyon a Tisza partján –, ugyanakkor ez volt az egyik utolsó épülete is. 2011-ban adták át, abban az évben, amikor az építész elhunyt.

A tervek szerint az idős házaspár otthona lett volna, gyermekeik közelében. Természetesen ide szánta saját dolgozószobáját is Makovecz Imre, és itt kapott helyet párja, Szabó Marianne műterme is. Makovecz Imre feleségének viszonylag kevés figyelem jutott nagynevű férje mellett, pedig saját jogán is elismert alkotó mind a mai napig. Bár elsősorban textilművész, a legtöbben alighanem arról ismerik, hogy ő illusztrálta A hangok világa című Dobszay-könyvet, mellyel szinte mindenki találkozott már, aki zenét tanult Magyarországon.

A ház különleges adottságú telekre épült. A legtöbben alighanem különlegesen rossz adottságúnak neveznék: sokszögű terület egy hatos útelágazásban, két társasház szomszédságában, mely ráadásul egyszerre több irányban lejt. Ide szabvány megoldást nem lehet lepottyantani. Nem is az került ide természetesen. Mint az építész fia, Makovecz Pál elmondta,

az egész épületet a kertben álló diófa köré komponálták. El is tervezték, hogyan fognak majd fröccsözni alatta, erre azonban sajnos már nem kerülhetett sor.

Maga ház az utca felé olyan mint egy erőd. Persze nem egy mérges, ellenséges katonai objektumra kell gondolni, inkább egy romantikus bástyára, amiről a gyerekek álmodoznak. Mint egy erődtemplom fala. Vagy egy védő csigaház. Ez itt most valóban szerves építészet: tökéletesen követi és kihasználja a terepadottságokat, ahogy a hajdanvolt erődök tették. A védőfalérzést a saját tervezésű kerítés, a piros cserepek, na meg a lábazaton végigfutó virágmintasor oldja.

A fal közepén hatalmas, udvarházakéra emlékeztető kapu nyílik, melyet kétoldalt, mint valami kapubálványok vagy őrszemek, két faragott oszlop fog közre.

Ha nagyon akarom, innen két szárnya van az épületnek, de valójában egy folyamatosan hajló ív az egész, mely nem törik meg sehol, és egy bensőséges, védett udvart fog közre. Szinte teljesen kizárja a külvilágot, és – elsőre kicsit talán abszurdnak hangzó módon – befelé nyílik ki hatalmas ablakaival.

Az egyik szárnyban egy szoba, a gépészet és Szabó Marianne műterme kapott helyet, a másikban egy kis háló, Makovecz Imre dolgozószobája, egy három helyiséget átfogó izgalmas galéria és egy hatalmas nagyszoba, mely egyszerre lett volna nappali, konyha és étkező. Ez utóbbiban hajtották végre az egyetlen komolyabb változtatást, miután új funkciót kapott a ház: a konyhát beköltöztették a kamrába, így egy nagyobb befogadó tér jött létre, amely később különböző rendezvényeknek adhat otthont.

Az egész ház tele van játékkal. Nem csak a szobákon keresztül bújócskázó galéria ilyen, de a hol erről, hol arról belső térbe csúszó tetőcserepek is. Ezen a házon tulajdonképpen minden megvan kicsiben, ami Makovecz Imre művészetében jelen volt, ami a kézjegyévé vált. Kezdve az alaprajz formájától, a valóban szárnyakat formázó kertkapuszárnyakon át, a kert felé néző, „férfi és női homlokzatokig”, melyek egy kis képzelőerővel egy emberpár arcát jelenítik meg. Ugyanakkor mindez annyira sűrített és lekerekített formában összpontosul ebben a családi házban, hogy nincs benne semmi túlzó, öncélú vagy kulisszaszerű, amelyek miatt időnként bírálni szokták Makovecz Imre kései műveit.

A családi ház elkészült, de az építésze-tulajdonosa már nem költözhetett be. Így döntöttek arról, hogy ez a ház lesz az otthona az életművének. Ide került a Makovecz-archívum: mintegy hatszáz épület teljes tervdokumentációja (a jelentős életműnek nagyjából a fele meg is valósult), szabadkézi rajzai, kéziratai. A dolgozószobának szánt helyiségbe berendezték a munkahelyét: könyvespolcát, íróasztalát, székét, és az őt körbe vevő milliónyi apró tárgyból, a „kacatjaiból” is jó néhányat.

Egy másik helyiségben egy egészen csöpp kiállítás látható az utóbbiakból válogatva. Itt van például Makovecz Imrének az a legendás faliújságja, amely több centi vastagra hízott az évek során, hiszen a munka közben mindent ráragasztott, ami foglalkoztatta. A tetején például Nagy László Latinovits-verse van kivágva az Élet és Irodalomból.

A kihúzható fiókok igazi kincseket rejtenek. Például megmutatják, hogyan születtek az organikus formák,

hogyan vezethetők le egy meghámozott narancs héjából azok az ívek, amelyek elvezethetnek a paksi Szentlélek-templomig, vagy a jin és jang szimbólumáig.

És itt vannak a legmókásabb tárgyak is, amelyek alighanem meglepetést okozhatnak azoknak, akik képtelen észrevenni a humort és a játékot a Makovecz-házakban, akiknek automatikusan csak a kötelező áhítat, vagy a kötelező fanyalgás jut eszükbe, akármit is látnak. Ez pedig az építész Marlboro cigisdoboz gyűjteménye. Mindegyik egyedi alkotás, ahol a betűk kinyúló részei - leginkább az M, az l és a b csúcsai - egy-egy figurában folytatódnak.

A házat novemberben adta át hivatalosan az azt kezelő Magyar Művészeti Akadémia, de élettel csak folyamatosan töltődik fel. Most jutottak el oda, hogy a nagyközönség előtt is megnyissák. Január 8-tól minden hétfőn, szerdán és pénteken 14-17 óráig látogatható a Makovecz Archívum és Emlékház Budapesten a Városkúti út 2-ben. Az első nap az építész fia, Makovecz Pál vezeti körbe az érdeklődőket. Ezzel párhuzamosan elindult a Makovecz-utak program, amely az építész látogatható házait fűzi fel útvonalakra: az első már elérhető a központ honlapján, illetve nyomtatott kiadványként megvásárolható az emlékházban.

Érdekelnek Budapest érdekes épületei? Kövesd az az Urbanistát a Facebookon!

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?