Középkori főtér? Ugyan, csak egy szocialista iparváros központja

A szocializmus évtizedeinek építészetét sokáig nem nagyon szerette senki, örültünk, hogy megszabadultunk tőle. Meg hát nem is nagyon volt egyszerű megtudni róla bármit, szigorú szakkönyveken és komoly konferenciákon kívül nem igen foglalkozott a múlt század második felében épült házakkal, városokkal senki. Aztán szerencsére megjelent néhány oldottabb hangulatú, nagyközönséget is megmozgató kezdeményezés.

Nem csak remek könyvek születtek a témával kapcsolatban, hanem nagyon jó blogok is, mint amilyen a sajnos már inaktív Late-modern, vagy a térképes adatbázissá fejlődött  Modern Győr. Sőt, indultak erről szóló nagyvárosi séták is (például a Hosszú lépés káderdűlőse, vagy a Sétaműhely gazdagrétije), a Lechner Tudásközpont honlapja pedig gyakorlatilag magazinként működik amellett, hogy kiállításokat, és a még élő építészlegendákkal beszélgetéseket szerveznek. Ezzel párhuzamosan szerencsére maga az építészet is divatba jött, ráadásul egy csomó általános hírportál újságírója is elkezdett foglalkozni a korszak művészetével.

Szóval a sort hosszan lehetne folytatni a jobbnál jobb kezdeményezésekkel, ám ezzel együtt is nagyon örültem a legújabbnak, mert még mindig lehet hiánypótló honlapot indítani. És ha az idén startolt Retropolisz szerzői bírják szuflával, akkor az oldaluk az lehet.

A Palatium Stúdió két fiatal építészének blogjáról van szó. Gurdon Balázs és Hartmann Gergely elhatározta ugyanis, hogy bemutatja az 1945 utáni időszak nagy léptékű hazai városfejlesztéseit. Az államszocializmus idején a semmiből nőttek ki hatalmas települések, hogy az új ipari centrumok dolgozóinak legyen hol lakniuk, szórakozniuk, vásárolniuk, élniük. A feldolgozás módja a séta, amit akár mi is bejárhatunk, hiszen minden bejegyzéshez térkép is tartozik. A szövegek szakmaiak, ugyanakkor lazák, könnyen emészthetők, épp csak annyi adatot, elemzést kapunk, amennyi kell. Ráadásul a pillanatnyi helyzetre is reflektálnak: mint ahogy az egy rendes bloghoz illik, a szerzők leírják, ők éppen mit láttak, tapasztaltak a helyszínen.

Egyelőre öt poszt van fenn három városról, de az oldal bevezetőjében látható térkép alapján még 11 helyszín következik. A két közismert szocialista nagyváros – Salgótarján és Dunaújváros – mellett Oroszlány szerepel a Retropoliszon. Bemelegítésül az utóbbiról szóló posztot ajánlanám a figyelmetekbe.

Oroszlányt egy zsákfaluból fejlesztették regionális központtá, bár sohasem szervesült igazán azzá. Ami igazán izgalmassá teszi, az a szocialista-realista városközpont, ami annyira historizálóra sikeredett, hogy hunyorítva olyan a hangulata, mint egy felvidéki, dél-erdélyi vagy nyugat-dunántúli kisváros főterének. Ahogy azonban arra a szerzők is felhívják a figyelmet, vannak fontos különbségek. Mondjuk, hogy

Nem véletlen, hogy a főtérhangulatból épp a lényeg hiányzik: az emberek. A valódi központ egy modernebb tér lett, ahol már megvannak ezek a tömegeket vonzó és marasztaló funkciók.

De nem igazi óváros azért sem, mert a díszítések elmaradtak, vagy épp egészen más stílusúak. A szocreál egyszerre nyúlt vissza a klasszicizmushoz, a barokkhoz, a romantikához, de néhol simán az ókorig, legyen szó Rómáról vagy Egyiptomról.

A posztot már csak azért is érdemes elolvasni, mert helyre tesz egy csomó mindent a szocreállal kapcsolatban. Nem csak azt, hogy mi az egyáltalán - azt egy átlagos Urbanista-olvasó biztos tudja már. De olyan finomságokat is, hogy melyek azok az elemek, amelyek Sztálin halála után megjelenhettek (pl. a modernre jellemző, vagy épp elmaradhattak egy homlokzatról, miközben a felületes szemlélőnek talán épp ugyanolyanok az ilyen díszítésű épületek, mint az ő idejében készültek.

A szocreáltól aztán eljutunk a modernig egészen fel a víztoronyig. Érdemes végigjárni a sétát legalább virtuálisan, ne meg persze várni, hogy mikor jön a következő poszt. Jó lenne, ha lehetne követni őket Facebookon, hírlevélben vagy valahogy (WordPress-feliratkozás nem ér), mert így értesülne róla az ember. Na de ez legyen a legnagyobb probléma, hajrá Retropolisz!

A teljes oroszlányi sétát itt olvashatjátok végig, a többi séta közt itt böngészhettek. Akit pedig érdekel a városok története, kövessen Facebookon, Twitteren és Instagramon.