Orbán Viktor lesz a miniszterelnök
További Vélemény cikkek
- Konteógyártás, blöffölés, dezinformálás: mesteri módon manipulálja Magyar Péter a híveit
- Ugyan mi lehet az európai kultúra megújulásának felhajtóereje?
- A putyini atomhatalmat vissza kell terelni a nemzetközi jog normái közé
- Izrael-barát „héjákkal” hozná el Trump az amerikai–izraeli kapcsolatok újabb aranykorát
- Az európai civilizáció megújításának alapelvei
Azt mondja Ferenc (az államférfi), egyelőre esze ágában sincs azon törni a fejét, hogy mi lesz 2010 tavaszán. Ezért aztán nem tudja, hogy ő lesz-e majd a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje, vagy valaki más.
Kit érdekel ez akkor, amikor az országot kell megmenteni?
Azt feltételezzük erről, hogy Ferencet biztosan érdekli. Ha van a magyar politikában, aki bír messze előre gondolkodni, az nem más, mint Ferenc (az államférfi). A másik Viktor (a spirituális vezető), de róla később lesz szó.
Ferenc államférfi visszatérése óta (amit nagyjából 2001-re tehetünk) immár nyolc év telt el, és még mindig hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy vannak elvei, víziói és tervei, hogy nemcsak a saját boldogulásába vetett hit vezeti. Hogy még mindig arról álmodik, nem minden idők legtöketlenebb és legkártékonyabb kormányfőjeként, hanem a demokratikus és virágzó Magyarország atyjaként vonulhat be a történelembe.
Következésképpen úgy sejtjük, a két seggel egy lovat filozófia jegyében most nemcsak azt tűzte ki célul, hogy egy vagy néhány évvel később diadalmasan emelkedjen fel ismét. De azt is, hogy a választásokig hátralévő egy évben az a személy,aki a helyére kerül (legyen az Simor András, Király Júlia, valamelyik B betűs és valahány név a naptárba), rendbe rakja kicsit a hosszú semmittevéssel és még hosszabb idétlenkedéssel szétbarmolt gazdaságot, visszaszerzi a nemzetközi tőke bizalmát, megállítja vagy fékezi a zuhanást.
Az ország zuhanása és a baloldal zuhanása összevág. Másnak az előbbi fontosabb, Ferenc államférfinak (legyünk jóindulatúak még kicsit) mind a kettő. Ha csak az előbbi számítana, elhúzott volna a büdös francba nyomtalanul, nem is most, sokkal korábban.
De ha most megy (miközben úgy megy, hogy nem megy sehová), az mindenkinek jó. Neki a legjobb. Legalábbis, ha tényleg mindent kisakkozott. Ha minden jelenet ki van dolgozva a forgatókönyvben. Ha pontosan lehetett tudni már szombaton, ki lesz az az átmeneti kormányfő, akivel MSZP-elnökként párban tovább irányíthat. Külső ember kell, ez kézenfekvő. Ha belső jönne, miniszterelnökként fejére nőne, túlerősödne, nem lenne könnyű lenyomni később.
Ha viszont a forgatókönyv nem elég feszes, baj lehet. A szocialisták tudnak erjedni. Épp ez a tudásuk lökte a miniszterelnöki székbe Ferenc államférfit 2004-ben.
A Magyar Szocialista Párt harmadik ciklusában kormányozza az országot. Az elsőt Horn Gyula ügyesen-technikásan végigvitte, az utolsó hónapokat elkúrta kommunikációsan, belebukott. Ez már a második négy év, amelyet az aktuális miniszterelnök képtelen végigcsinálni. Amikor öt évvel ezelőtt kirúgták Medgyessy Pétert, elindultak felfelé.
Meg lehet-e húzni ugyanezt még egyszer? Ha nem is könnyű, megpróbálni kötelező. Innen már nem gyengülhetnek tovább, a szolid erősödés garantált.
2010 tavaszára azért így sem fog a bal a jobb fölé emelkedni. Jelen állás szerint szinte biztos, hogy Viktor (a spirituális vezető) lesz Magyarország miniszterelnöke. Csak az nem fix, hogy mikor. Ha a szocik erjednek, akár még az idén. Ha nem, jövőre.
Ferenc (az államférfi) számára azonban a hosszabb távok számítanak. A jövő tavaszi minimum nem más, mint hogy egy a mostaninál erősebb MSZP megkérdőjelezhetetlen tekintélyű vezére lehessen-maradhasson. Választások pedig (bámilyen ijesztően is hangzik) lesznek még 2014-ben is. Ne búcsúzzunk Ferenc államférfitől. Állócsillag ő a magyar politika egén. Ennyit már elért, és ez egyáltalán nem kevés.