Az ember, aki mindenkinél ügyesebben figurázza ki a komcsikat

A hétvégén leveleztem egy kommunistával.

Nem MSZP-ssel vagy a fideszes alkotmányozó testület valamelyik tanácsadójával, hanem igazi, lelkes, neobaloldali mozgalmárral.

A levelezés úgy kezdődött, hogy a kommunisták küldtek egy közleményt, amiben épphogy nem akarták nyilvánosan megköveztetni a Mal Zrt. tulajdonosait. „Magyarország szégyene – írták kommunisták –, hogy napokkal a tragédiát követően sem tudjuk, kik a felelősek a vörösiszap-katasztrófa bekövetkezte miatt. Szégyen, hogy még senkit sem zártak börtönbe azok közül, akik az elmúlt évtizedekben milliárdokkal gazdagodtak úgy, hogy mindeközben a legelemibb biztonsági intézkedéseket sem tették meg a vörösiszap tárolása során, és emiatt bekövetkezett a szörnyű tragédia.”

Heccből visszaírtam, hogy mi ez a „Magyarország szégyene” vonal, és egyáltalán, hogy képzelik, hogy egy ilyen bonyolult ügyben egy hét alatt bármit meg lehessen állapítani.

Mire a következőket írta az egyik őszinte kommer: „Az antikapitalista mozgalom meg sehol sem az objektivitásáról híres, szerintem. Nekünk az a dolgunk, hogy minden szemétláda alá jól befűtsünk, attól függetlenül, hogy éppen csak vagy piszkosul felelős a történtekért. Engem speciel nem érdekel, hogy mi történik itt, ebben az esetben valakik hibáztak, ami miatt 7 ember meghalt, és milliárdos kár keletkezett. Ezért van közvetett és közvetlen felelős. Mindegyiknek bűnhődnie kell.”

Az őszinte kommerek a maguk módján vicces emberek, ahogy pár tucat lelkes nénivel, az úttörőnyakkendőjébe beleszerelmesedett túlkorossal és félreértésből katonás rendben masírozó anarchistával felvonulnak tüntetni az IMF irodája elé. Orbán Viktortól azonban többet vártam annál, mint hogy szó szerint megismételje a gyakorlatban, amit huszonnégy órával korábban a vicces komcsi írt nekem.

Mégsem futotta többre.

A modern világ alapértékei közül nyilvánvalóan a kapitalizmus a legkevésbé népszerű. Embereket hellyel-közzel be lehet lelkesíteni nemhogy a személyes szabadság, de akár a mindenki által megvetett többpárti demokrácia vagy az osztatlanul gyűlölt sajtószabadság ügye miatt is. A magántulajdon és a szabad verseny azonban még annyi embert sem vinne soha utcára, mintha ingyenes gyökérkezelést hirdetnének fájdalomcsillapítás nélkül.

Egyszer nagyon régen elmentem egy kapitalizmusimádó társaság gyűlésre, akik azt tervezgették, hogy a fogyasztás napján fel-alá fognak járkálni a Mammut előtt, miközben jelkép erejű reklámszatyrot lóbálnak a kezükben, hogy mindenki lássa, mennyire szeretnek konzumálni. Nagyban folyt a vita, hogy elég erős látvány lesz-e öt-hat szatyros ember a pláza előtt, amikor az egyik lány felpattant, és sírós hangon azt mondta: „Hogy lehet, hogy itt állandóan az átkozott pénzről van szó??!”

Ennyire rosszul áll nálunk a kapitalisták ügye, nyilván ezért találta ki azt a dupla fenekű trükköt a konzervatív piacpárti Orbán miniszterelnök, hogy hirtelen megszünteti a magántulajdon szentségét Magyarországon. A parlament fantasztikus sebességgel el is fogadta a törvényt, ami szerint a kormány, amikor csak jónak látja, ellenőrzése alá vonhatja bárki magáncégét. Sarkítok persze: nem bárkiét, hanem csak azét, aki nem érdemli meg, hogy cége legyen.

Sokat sírnak most, hogy putyinizmus, chavezizmus meg ilyesmik, de ezek ellenséges kommunisták. Például, nem biztos, hogy Chavez meg merne húzni ilyesmit. Én nem vagyok ellenséges kommunista, hanem átlátom a pompás orbáni trükköt. A miniszterelnök hétpróbás apa, így pontosan tudja, hogy amit megvonunk az értetlen gyermekektől, az rögtön felértékelődik. „Megtiltom, hogy Hoffmann Rózsa Gondolatok az Univerzum szerkezetéről című traktátusát olvasgasd a takaró alatt” – harsogja a cseles apuka, aztán a kezét dörzsölve figyeli, ahogy a dacos kölyök a jóéjtpuszi után felkattintja a zseblámpát.

Egészen biztos, hogy itt is valami ilyesmiről van szó, hiszen az elképzelhetetlen, hogy pont akkor, amikor végre közös erővel elkergettük a komcsikat, és egymás között maradtunk, a magántulajdon elleni merénylettel kezdenénk az új korszakot. Elméletem igazát bizonyítja, hogy Orbán miniszterelnök a jellegzetes kommunista taktika kifigurázása végett úgy tett, mintha megfelelő vizsgálat és bármiféle bizonyíték nélkül előre elítélne, sőt börtönbe vettetne embereket.

Most mindenki tegyen úgy, mintha bevette volna, aztán lehet röhögni.