Lehet-e médiabirodalmat építeni a balos hisztire Amerikában?

Az idióta nagybevásárlásairól híres AOL 315 millió dollárt  (62,5 milliárd forint) adott a Huffington Postért, az amerikai balosok kultikus blog-hír oldaláért, és minden netes tartalmát az egyik alapító, Ariana Huffington irányítása alá helyezte.

Megkötötték tehát a blogbiznisz valaha volt legnagyobb üzletét, megszületett a világ első nő médiacárja, és azonnal indulhat is az élet-halál harc a blogtrónért Godzilla és Mechagodzilla, vagyis Ariana Huffington és a Gawker-birodalom császára, Nick Denton között.

A kétezres éves közepén ez a két vizionárius médiaalapító próbálta bebizonyítani Amerika nyugati, illetve keleti partján, hogy a blogolás nemcsak szórakoztató időelcseszés sok idővel rendelkező júzereknek, hanem olyan biznisz is lehet, ami közben megváltoztatja magát az újságírást is.

Denton New Yorkban különálló blogokból álló hálózat létrehozásába fogott. Blogjait többé-kevésbé profi újságírók írták, így ötvözni tudta a műfaj gyorsaságát, spontaneitását és rugalmasságát a tudatos szerkesztéssel.

A Denton-blogok üdítően elvtelen, de igen szórakoztató médiatermékek, tematikában a tech-dizájntól a médiapletykán, a videójátékokon és autókon át a sci-fiig. Politikával csak washingtoni politikai pletyka formájában foglalkozott az azóta eladott Wonkette.

Huffington ezzel szemben minden zsetonját a politikára tette fel. Nagyszerűen érezte meg, hogy az ellentét a kétezres évek közepére annyira hisztérikus lett az amerikai balosok és republikánusok között, hogy arra már üzletet lehet alapozni. A Huffington Post egyfajta, hírszájttal kombinált bloggyűjtő oldal, ami rengeteg véleményt és elemzést közöl a saját stábjába tartozó, illetve a többezres közösségébe tartozó bloggerektől, de mellette gyárt saját politikai híreket is. A Huffington Post egy olyan piacon, ahol jó pár, igen látogatott oldal küzd a politika iránt érdeklődő olvasókért, ügyesen magába szippantotta a búzacsírától sem idegenkedő baloldali olvasó- és igényes szerzőtábor jó részét.

Míg a Gawker-blogok csak kereskedelmileg vannak egy láncba fűzve, és az olvasók felé teljesen önálló kiadványokként jelennek meg, a HuffPo a keletkező tartalmakat egyetlen, igen látogatott címlapon kínálja. Kicsit olyan, mint az Index lenne egy sokkal bőségesebb és sokkal kommunistább címlapos blogketreccel.

A HuffPo egy felületen kever blogokat és híreket. Denton blogjai viszont új, köztes műfajt teremtettek, ami a tárgyi háttértudást, a profi íráskészséget és az igényes szerkesztést a hagyományos újságírásból, gyorsaságát, keresetlenségét és fésületlenségét pedig a blogolásból meríti.

Denton eddig sosem hibázott, a blogjainak látogatottsága az utóbbi időben nagyobb iramban nőtt, mint a HuffPóé, ami egyenesen csökkent. A Huffington Post havi durván 40 millió egyedi olvasót vonz, de az oldalletöltések száma 2011 januárjában 600 millióról 437 millióra csökkent.

Mindkét médiabirodalomban nagy a felfordulás: Denton éppen most áll át egy teljesen új, a blogformát meghaladó dizájnra, amit az első napokban igen rosszul fogadtak az olvasók, de a dolog természetesen még messze nincsen lejátszva.

A két cégalapító régebben, a blogbiznisz felfutásának idején kifejezetten jóban volt, közös bulikat is szerveztek, de utána eltört valami, és a kölcsönös piszkálódásuk mostanra kifejezetten szórakoztatóvá vált. Mindketten Angliában iskolázott bevándorlók, Huffington görög, 16 éves korától élt Nagy-Britnniában, Denton londoni, az anyja magyar, az apja angol. Huffington tévés műsorvezető is, hiperaktív társasági figura, Denton viszont a „háttérből irányító hiperintelligens robot” szerepét próbálja alakítani, jelentős sikerrel.

A felvásárlással Huffington nem egyszerűen megtartja eddigi szerkesztői pozícióját, de alá kerül az utóbbi időben lázas felvásárlási rohamot vezénylő AOL teljes online portfoliója, olyan ismert kiadványokkal, mint az Engadget, a TechCrunch, a Moviefone, a MapQuest, a Black Voices, a PopEater, az AOL Music, az AOL Latino, az AutoBlog, a Patch és a StyleList. Ezzel ő lesz a világ legnagyobb befolyású médiacárnője.

Az utóbbi időben úgy nézett ki, hogy Denton a videótartalmak és az online tévészerűség felé megy el, Huffington meg kitartott a politikánál. Kérdés, hogy utóbbi tartósan jó üzleti ötletnek bizonyul-e, vagy az emberek egyszer csak tömegesen ráunnak a politikai hisztizésre. Az AOL blogistállóját elnézve Huffington most már többfélén is gondolkodhat. Dentonnak először meg kell győznie az olvasókat, hogy az új, poszt-blog forma igazából jó lesz nekik. Aztán kitalálhatja, hogy saját pénzből növöget tovább, vagy ő is ráugrik valami pénzeszsákra. A dolog nem feltétlenül sürgős neki, hiszen a HuffPóval ellentétben a Gawker-birodalom szinte alapítása óta nyereséget termel.

(Disclaimer: a szerző Nick Denton volt munkatársa és azóta is barátja.)