Gyurcsány, takarodj!

Nincs más megoldás. Nem Gyurcsány Ferenc szelleme kísért, ez maga Gyurcsány kell, hogy legyen. Tegnap éjjel belopózott a gazdasági minisztériumba, és lepottyantott egy csomagot. Matolcsy György pedig elbotlott benne, és felvette.

Az eddig sem koherens gazdaságpolitikai programjairól ismert, a számokkal mindig is bajban levő Matolcsy aztán valószínűleg egyszerűen nem is vette észre, hogy a jól bemagolt országmentés mantrázása közben egy megszorító csomagot jelentett be.

A péntek délután bejelentett csomag ugyanis, lassan mondom, megszorítás. Nem kicsit, nagyon megszorítás.

A Fidesz által éveken át üldözött és persze most is tagadott szónak ugyanis van egy rendkívül egyszerű, hétköznapi fordítása: rosszabbul fogunk élni. Márpedig éppen ezt jelentették be nemzetmentésbe csomagolva. Kevesebb pénzünk lesz, miközben minden, amire költenénk azt a kevesebb pénzt, drágább lesz. Mert ha éppen uniós rekordot döntünk az áfaemeléssel (és nem mellékesen alighanem a négy évre jutó áfakulcs-módosításokkal), akkor drágább lesz szinte minden. Közben az adójóváírás megszüntetésével és a munkavállalói egészségügyi járulék emelésével jó, ha a nettó fizetését összegszerűen megőrzi egy meglehetősen széles, átlagbérből vagy az alatt élő tömeg.

Lehet persze újra bérkommandókat indítani, meg rezsiköltségeket törvénnyel befagyasztani, de hát akkor miért állunk meg itt? Ki mondja, hogy a tabudöntögetésbe nem fér bele, hogy az állam határozza meg minden termék árát? Esetleg az összes fizetést is. Meg a kamatokat, és máris nincs gond a hitelekkel. És a párt mondá, az néktek jó lesz, és a nép örült bölcs vezetőjének.

Erre a csomagra most – ha bőven nem is ilyen szerkezetben – szükség van. Helyesbítek: arra van szükség, hogy a kormány a bejelentett-megerősített célokat – hiány, államadósság – valóban tartani tudja. Út akár más is lehetett volna, sőt, ha lehetne gondolkodni, nem zsigerből gazdaságpolitikai döntéseket szülni (ld. végtörlesztés), talán még most is lenne. És még az is nagyon valószínű, hogy jóval kevesebb is elég lett volna.

A kormány maga manőverezte bele magát, illetve az országot egy évvel ezelőtt ebbe a helyzetbe, amikor fittyet hányva minden elemzőnek és a közgazdasági tankönyveknek, harcot hirdetett a gazdaságpolitikai törvényszerűségek, a piac és a józan ész ellen. Eddig tartott a magyar gazdasági csoda, a nem ortodox gazdaságpolitika. Megmutattuk Európának és a világnak! A 2012-es költségvetés olyan ortodox és sajnos olyan inkoherens lesz, hogy bármelyik balliberális kormány a tíz ujját megnyalná utána.

Az elmúlt egy évben egy lázálmot kergettünk, és most megfizetjük az árát. A kormány – jelentős részben a fogyasztás felpörgetésére alapuló – növekedést hirdetett, de a szándékai szerint e célt szolgáló adócsökkentést csúnyán elrontotta. Az adóreformot korán, lehetetlen időpontban és rossz szerkezetben hirdették meg. Ott hagytak egy csomó pénzt egy magyar viszonylatban addig is jobban élő rétegnél, akiknek viszont eszükben sem volt azt – nagyon helyesen – elkölteni, hanem tartalékolták. Például a nyugdíjukra, melynek egyik pillérét, ha úgy tetszik, a korábbi megtakarításaikat közben elsíbolta az állam.

Maga az állam lényegében egy fikarcnyival sem lett kisebb, és nem is költ érdemben kevesebbet, mint az elmúlt években, így aztán a korábbi nyugdíjpénzekből szépen bele kellett ölni közel 600 milliárdot az idei költségvetésbe, sőt kellett még egy rakás különadó is. De még az extrabevételekkel sem sikerült olyan adóreformot csinálni, ami a munkát terhelő elvonásokat érdemben csökkentette volna. Így aztán a foglalkoztatás nem pörgött fel, miközben az agyonsarcolt, háborús ellenséggé tett bankok – boldogabb országokban a gazdaság motorjai –nyilván visszafogták hitelezésüket. Így viszont nehéz beruházni. Arról meg már nem is beszélve, hogy ki akar még idehozni beruházást, amikor konkrétan nemhogy egy évre előre nem tud számolni, azt sem tudja, hogy a következő hónapban érvényesek lesznek-e a szerződései, esetleg milyen módon büntetik meg különadóval, luxusáfával vagy mással.

Kicsit egyszerűsítve, de erről szólt a megelőző 14 hónap.

A Fidesz most visszatért az ortodoxiához, de annak is a legrosszabb, klasszikus magyar ágához: megszorítások jönnek, de újra rendszer nélkül. Csipegetünk innen-onnan néhány tízmilliárdot, papíron növeljük a bevételeket, hogy megpróbáljunk valahogy ezermilliárdot összerakni, de a lényeg, az ugyancsak szitokszóvá emelkedett kiadásoldali, strukturális reform sehol nincs. Rendszer az egészben? Sehol. A pánikszerű, utolsó pillanatra hagyott, emiatt aztán a mindenképpen szükségesnél jóval inkább zsebbe vágó csomagok ideje jött el – már most borítékolható, sőt, Matolcsy megmondta, a kormány is számít rá, hogy ennyi sem lesz elég. Pláne, hogy a Gyurcsány-érában – hittük – utolérhetetlen inkompetencia a végrehajtásban most talán még szembetűnőbb. Aki elhitte, hogy egy éve rendszerváltás volt, a várt őszi tüntetéseken nyugodtan skandálja tovább, hogy Gyurcsány, takarodj.