Bernadett
-2 °C
12 °C

Úristen, ezeknek kéne kormányozniuk?

2013.08.24. 10:25

Az MSZP és az Együtt 2014 közötti választási tárgyalássorozat hetek óta érzékelhető, pénteken pedig bekövetkező megfeneklése nyilvánvalóvá tette, hogy ennek a hónapok óta tartó idétlen és végtelenül irritáló kötélhúzásnak vége. Egyik párt sincs olyan állapotban, hogy valóban képes legyen az értelmes kompromisszumra, és ez sokkal nagyobb bajnak tűnik, mint az, ha végül külön országos listával és miniszterelnök-jelöltekkel indulnak.

Az új szabályok miatt a baloldali pártoknak esélyük sincs a Fidesz leváltására, ha nem tudnak közös jelöltet állítani vagy legalább egymás javára visszalépni a 106 új egyéni választókerületben. A szocialisták, mint pár napja kiderült, csak akkor mentek volna bele bármiféle megállapodásba a jelöltekről, ha annak része, hogy Mesterházy Attila lesz a közös miniszterelnök-jelölt. Az elgondolás mögött Mesterházy egyéni politikai ambícióin túl nyilvánvalóan a párt nagyobb támogatottsága, ismertsége, erősebb helyi szervezettsége áll.

Mesterházyék okkal vélik úgy, hogy az idő nekik dolgozik: amíg sikerül elnyújtani a vitát a jelöltekről, nem lehet a lényegről, a két, egyelőre rivális párt politikai identitásának különbségeiről beszélni, és megmarad a szocialisták előnye a közvélemény-kutatásokban. Az Együtt 2014 nem tudja elkezdeni az egyelőre szinte teljesen hiányzó arculatteremtést, nem tud gesztusokat tenni az ingadozó, nem elkötelezett baloldali szavazók felé, nem tudja kiépíteni a kampánygépezetét. Márpedig 2014-ben az új kampányszabályok miatt óriási jelentősége lesz a házról házra kampányolásnak és benne a helyi aktivistáknak.

Pénteken Bajnai Gordon egyértelművé tette: Mesterházy kizárólag akkor lehet közös miniszterelnökjelölt, ha egy új típusú előválasztási kampány után a kormányváltásban reménykedő választók mellette döntenek. Legyen előválasztási kampány, utána legyen tévévita közte és a szocialista pártelnök között, majd a kiválasztott és a rögzített szabályok szerint eljáró közvélemény-kutatók mérései alapján dőljön el a közös miniszterelnök-jelölt személye – szólt Bajnai javaslata, nyilván arra bazírozva, hogy a kormányváltásban reménykedő választók teljes körében egyelőre ő a legnépszerűbb politikus.

A közvélemény-kutatók eltérő és gyakran nem kellően transzparens módszertanai miatt az Együtt 2014 javaslatának kivitelezése rengeteg buktatóval járna, és korántsem biztos, hogy a végeredménybe mindkét fél belenyugodna. Mesterházy Attila például már kereken el is utasította. Amit viszont helyette javasolt, az nemhogy problematikus, hanem totális nonszensz.

Az előválasztások ötletével egyetért, de mivel szerinte „számítógépes lájkokból nem lesz választási győzelem”, nem a közvélemény-kutatókra bízná az értékelést. Hogy Mesterházy idegenkedik a Facebooktól, az érthető: az MSZP és vezető politikusai finoman szólva nem igazán találtak még rá a közösségi médiában jól csengő tónusra. Azt ugyanakkor még Mesterházy Attila sem biztos, hogy tudja, mi közük a lájkoknak Bajnai javaslatához.

Az MSZP elnöke inkább valódi előválasztást tartana a miniszterelnökről és az egyéni jelöltekről: mind a 106 választókörzetben megszavaztatná a kormányváltásban reménykedő választópolgárokat, amiből az erőviszonyok és a helyi jelöltek ismertsége miatt nyilván ő és a szocialista jelöltek jönnének ki jól. Hogy ennek milliárdos költségeit ki állná, miként tarthatók távol a jobboldali szavazók (Bajnaiék a szűrést a közvélemény-kutatókra bíznák), az előválasztás hogyan bonyolítható le névjegyzék nélkül, és főleg miként kivitelezhető a hatályos adatvédelmi szabályok mellett törvényesen, azt homályban hagyta. Mesterházy szerint az MSZP vezetése hónapok óta fontolgatja az ötletet – ha ez igaz, és nem a pártelnök blöffölt, az MSZP vezetése borzasztó intellektuális állapotban lehet.

Azonban nem ez volt az egyetlen furcsa dolog, amit a pártelnök mondott. „Gúr Nándornak nem mondhatom, hogy ő nem védheti meg magát a miskolciak előtt” – szólta el magát Mesterházy, elismerve, hogy nem tudja rákényszeríteni az MSZP erős helyi jelöltjeit, hogy lépjenek vissza egy E14-es jelölt javára. Pedig a szocialista párt elnökeként pontosan ez lenne a dolga. Ha nem lesz képes vagy nem akarja elfogadtatni a kárvallott szoci potentátokkal a közös egyéni jelöltekről szóló pártmegállapodást, akkor mire fel az egész tárgyalásosdi Bajnaiékkal?

Mesterházy végül azzal fenyegetőzött, hogy ha elmarad az előválasztás (szocialista verziója), az MSZP más demokratikus pártokkal kezd tárgyalni az együttműködésről. Olyanokkal, amelyek „hajlandóak áldozatokat hozni az együttműködés oltárán”. Vagyis a mostani politikai kényszerhelyzetből az lenne a kiút, hogy Schmuck Andor, Fodor Gábor és Gyurcsány Ferenc nélkül fut neki az MSZP 2014-nek. Másról ugyanis, mint a vezetőik listás helyéről, a szóba jövő szervezetek nemigen tudnak lemondani.

Összességében a szocialista pártelnök pénteki nyilatkozataiból nem egy jóhiszemű, valóban megegyezésre törekvő tárgyalófél alakja rajzolódik ki.

Ám nincs sokkal jobb állapotban a másik oldal sem. Hiába készült az elmúlt években az Együtt 2014 környezetében több fontos és érdekes tanulmány a közállapotokról, azokat csak egy nagyon szűk kör ismeri. A párt politikai identitásáról a közvélemény (azon kívül, hogy Bajnai váltaná Orbánt a kormány élén) szinte semmit sem tud. Nem tudni, hogy néhány ismertebb néven kívül kik állnak még Bajnai mellett, mik a kormányváltáson kívül az E14 legfontosabb céljai, milyen társadalmi csoportok támogatásában bízik, mit ígérne nekik, miben különbözik a szocialistáktól, mit gondol a jobboldalról és benne a Fidesz és a KDNP közötti választóvonalról, vagy hogyan viszonyul az új közjogi rendszer egyes elemeihez.

A politikai arculatépítés belső és nyilvános diskurzusa a konfliktuskerülés jegyében elmaradt. Ehelyett az Együtt 2014-et – azon túl, hogy ijesztően bárgyú, a kormányt ekéző közleményekkel bombázza a médiát – hosszú ideje lekötik és lebénítják az MSZP-vel folytatott tárgyalások. Azok a tárgyalások, amelyekről a közvélemény legfeljebb annyit tud, hogy megegyezésnek nyoma sincs, ehelyett a felek egymás tekintélyét kölcsönösen erodálva folyamatosan vádaskodnak és szivárogtatnak,  ami nem sok jót vetít előre egy majdani politikai együttműködésre nézve.

A kompromisszumkészség láthatóan az E14-től is idegen: bár a közvélemény-kutatós előválasztás érdekes felvetés, de reális tárgyalási alapnak az erőviszonyokra, az idő szűkösségére és az MSZP merevségére tekintettel egyre inkább az tűnne, ha beáldoznák Bajnai kormányfői ambícióit, és cserébe rengeteg mandátumot kérnének. Arról, hogy az E14 akár csak elvi szinten foglalkozna a dologgal, mint a baloldali együttműködéshez szükséges kompromisszum egyik lehetőségével, semmi hír.

A pénteki odamondogatás után az egyéni jelöltekről szóló tárgyalást valószínűleg felfüggesztik, az álláspontok megmerevedése legalábbis erre utal: a patthelyzetben mindkét fél olyan megoldást ajánlott, amivel maga járt volna jól, ám egyik sem tett valódi, áldozatot is jelentő javaslatot. Most majd elkezdik a sebeiket nyalni, továbbra is egymást okolva, aztán várhatóan külön országos listát állítanak, és nem lesz közös miniszterelnök-jelöltjük sem. Mindez azonban a választási matematika szempontjából nem feltétlenül hátrányos, és az sem biztos, hogy a két párt érdekei ellen való.

Mivel egy ideig nem kell a szocialistákkal számokon, pláne Gúr Nándorokon és Veres Jánosokon vitatkozni, Bajnaiék elkezdhetnek az Együtt 2014 építésével és a választóknak szóló üzenetekkel foglalkozni. Mesterházy és köre is végiggondolhatják, hogy elég erős-e a pozíciójuk az MSZP-ben, hogy Gúr Nándor- vagy Veres János-szintű politikusokat levegyenek a sakktábláról, és ha nem, mit jelent az rájuk és a jövőjükre nézve. Ha végre nem Bajnaiékkal kell foglalkozniuk, azon is érdemes lenne elmerengeniük, hogy a választásokig hátralévő nyolc hónapot a friss szocialista kampányvideóhoz hasonló, tökéletesen üres és ostoba megnyilvánulásokra akarják-e építeni.

Aztán egyszer, a választásokhoz közeledve, a két párt vezetői ismét kénytelenek lesznek leülni tárgyalni az egyéni jelöltekről, hogy kiderüljön, a nyári tárgyalások körvonalazódó eredményéből, az állítólagos 75-25 százalékos egyéni mandátumelosztásból mennyi tartható és betartható. Ha nem sikerül egymás javára visszalépni az egyéni választókerületekben, a jobboldal 2018-ig – akár ismét kétharmados többséggel – biztosan kormányon marad, és valószínűleg csak egy teljesen új politikai formáció tudja majd egyszer leváltani. Az MSZP és az Együtt 2014 mostani állapotát elnézve nem biztos, hogy hosszú távon az lenne a rosszabbik forgatókönyv.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!