Most akkor 8-1 vagy 1-8?

Olvasói levelekből ítélve megosztja önöket a hollandiai zakó. A hétvégén mi előszeretettel utaltunk 1-8-ként az újabb történelmi vereségre, de ez nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Azt írják, és ebben sajnos néhány tanult kollégánk is egyetért: hogy lenne már 1-8, Hollandia volt a pályaválasztó, és nem Magyarország. Valaki odáig megy felháborodásában, hogy a magyar válogatotthoz hasonlítja szerkesztőségünket: "Ez a tudatlanság ugyanolyan szégyen, mint maga a mérkőzés."

Nagy darázsfészek ez. Emlékszem, hogy úgy két évtizede vagy régebben a Nemzeti Sport (vagy még a Népsport?) áttért arra a gyakorlatra, hogy a mérkőzések tudósításaiban a pályaválasztó csapatot írta első helyre, függetlenül attól, hogy ki nyert. Úgy nyolcvanéves hagyománnyal szakítottak. Emlékszem, elemi erejű volt a felháborodás, öreg olvasók a lap előfizetésének lemondásával fenyegetőztek, mondván: micsoda dolog az, hogy egy vendéggyőzelem esetén a vesztes szerepel az első helyen. A lapnak szerkesztőségi cikkben kellett magyaráznia a bizonyítványát, aztán elült a felháborodás.

Az 1-8-at nem akarjuk különösképpen védeni, hiszen 8-1-ként is helyes utalni a péntek estére, mindez ízlés kérdése, ezen vitatkozni felesleges. Nekem az 1-8 azért tetszik jobban, mert jobban kifejezi a megaláztatást, mint a 8-1. Egy érvet azonban figyelmükbe ajánlunk az 1-8 miatt értetlenkedőknek: ha mi győzünk Hollandiában, akkor is 1-8-ként emlegetnénk a sikert? Hát, nem, ahogy a londoni 6:3-as győzelmünkre sem 3:6-os világraszóló diadalként emlékezünk. (És mielőtt kérdezik: 1970 előtt még gólarányt számítottak, nem gólkülönbséget, ezért a kettőspont a két gólszám között.)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!