Ezért gyarmatosítanák Magyarországot a norvégok

Navracsics Tibor azt üzente a választások előtt, hogy ha nyernek, konszolidáció jön. A konszolidáció az Idegen szavak szótára szerint azt jelenti, hogy: (lat.) megerősítés, megszilárdulás, ingatag politikai, gazdasági helyzet megerősítése. De amúgy meg felesleges a szótárral vacakolni, mert a választás utáni első három nap alapján nyilvánvaló, hogy a szó aktuális jelentése: hisztériakeltés, egészpályás letámadás, a társadalom izgalomban tartása.

Így gyárts hepciáskodó hülyéket

A választás után érthető pihenőnap leteltével a konszolidáció jegyében berobbantották a Szabadság-téri-megszállási-emlékmű elnevezésű közhangulat-hevítőt. Az emlékmű jelentéséről már sokat írtunk, és amúgy mindegy is, hogy mi a szobor üzenete, és hogyan néz ki, mert annyi a célja, hogy cukkolják vele azokat, akiket ilyennel cukkolni lehet.

A kormány azt a klasszikus szekálási módot folytatja, amit a nagyfiú játszik az iskolában a cingár, szemüveges osztálytársával. Addig firkálgatja össze a füzetét, meg sugdossa a fülébe, hogy milyen béna, amíg a szerencsétlen kölyök hülyén kezd viselkedni, dühkitörései lesznek, és széles nyilvánosság előtt válik hepciáskodó, kibírhatatlan kis pukkanccsá.

Ez a játék megy most a német emlékművel, ami egyeseknek fájdalmas ugyan, a történelemhamisítás okán hosszú távon pedig rombolja az országot, de mégis csak szimbolikus küzdelem. Lényege annyi, hogy lekössék és lejárassák a baloldal izgága részét.

Megint jönnek a jugoszláv békaemberek 

Fontosabb a szerdán indított művelet, amelyben Lázár János idegen hatalmak ügynökeinek állítja be a magyarországi civil szférát. Őrült szerencse, hogy Magyarországnak nincs hadserege, ne adj isten atombombája, így Lázár csak levélben támadt Norvégiára.

Azon az alapon indított offenzívát, hogy a norvégok által biztosított alapítványi pénzekből a civilek LMP-s pártpropagandát folytatnak. A magyar civil szervezetek Lázár János magánvalóságában az LMP fedőszervei, az LMP pedig Norvégia ördögi, világuralmi terveinek megvalósítója.

Tekintsünk most el attól, hogy milyen világuralom lesz abból, amit az LMP koordinál, és mennyire vehető komolyan az a hatalom, ami éppen Schifferéket választja titkos szövetségesnek.

Fontosabb az a kormányzati érvelés, miszerint a civil szervezetek elfogultságának bizonyítéka, hogy a kormányt támadják. Noha ez éppen fordítva van.

Az ügyet pedig csak úgy tudják hitelesen képviselni, ha a kormánytól független pénzekből működnek. Vannak olyan civil szervezetek, amelyek egyenesen az alapszabályukban rögzítették, hogy még akkor sem használhatnak kormányzati forrásokat, ha az állam tukmálná rájuk a vaskos pénzkötegeket.

A Lázár-féle érvelés alattomosan megy szembe a demokratikus alapállással, nagyjából annyira nonszensz módon, mintha azt állítaná: nincs szükség ügyvédekre, mert az ilyen mitugrász alakok csak aláássák a bíróság tekintélyét.

Miért, nem bízunk az ügyészek pártatlanságában és szakértelmében? Az ügyész és a bíró együtt simán eldöntik, ki a bűnös, ki nem, felesleges a folyamatban olyasvalaki, aki a bűnösöket védi. Aki nem bűnös, annak nem kell félnie, nem igaz?

Hogy a függetlenség nem valami elvont dolog, azt éppen a kormány saját civiltámogató alapja, Nemzeti Együttműködési Alap bizonyítja. A norvég alap nélküli jövőt vetíti előre, hogy az állami civiltámogató olyan független szerveződéseket támogat, mint például a CÖF, ami ebből a pénzből aztán Orbán Viktor mellett szervez támogató tüntetéseket. Nem Orbán Viktor támogatása a baj, aki szereti, vonuljon fel érte. Csak éppen a civil munka teljesen mást jelent. Az álfüggetlen szervezetek támogatásával a valóban civil szerveződésektől veszik el a pénzt, meg persze a hitelességet.

Lázár érvelése a norvégok ellen persze csak fedőtörténet, sajnos nem is a legjobb. Ebben a műfajban szórakoztatóbb volt A tanú jelenete a népi demokrácia megdöntésére felbukkanó jugoszláv békaemberekről. Sőt, egy remek Borat-film is benne van a sztoriban.

A civileket idegen hatalom kiszolgálóinak beállító kormányzati szöveg klasszikusan a közép-ázsiai minidiktátorok cinikus stílusa. Ebben a közegben szokták a hatalomnak nem tetsző szervezeteket, cégeket imperialista külföldi ügynökök fészkének nevezni, hogy aztán a nemzet védelme érdekében átvegyék felettük a hatalmat.